Századok – 2001
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszttal kapcsolatos nemzeti perekről – Áttekintés III/755
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTTAL KAPCSOLATOS PEREKRŐL 769 zsidóellenes hadjáratát. A szövetségesek csak 1942. december 17-én adtak közre egy nyilatkozatot, amelyben elismerték, hogy a nácik népirtó hadjáratot folytatnak a zsidók ellen. Míg elítélték „a hidegvérű megsemmisítés bestiális politikáját", a megmentés kérdésében tanúsított tétlenségüket óvatosan az elkövetők címére intézett figyelmeztető nyilatkozattal ellensúlyozták: ,,[A szövetséges hatalmak] megerősítik ünnepélyes határozatukat, hogy gondoskodnak róla, az ezen bűntényekért felelősök ne menekülhessenek meg a megtorlástól, és e célból eltökélten megvalósítják az e célból szükséges gyakorlati rendszabályokat."4 8 Ε figyelmeztetés hatékonyságát azonban aláásta az a burkolt célzás, hogy semmit sem fognak tenni a végső győzelem előtt, továbbá, hogy nem helyezett kilátásba valamely azonnali megtorlási fenyegetést a nácik és cinkosaik ellen. A szövetségesek magatartásának a háború alatti zsidómentés ügyében nagyjából megfelelt háború utáni magatartásuk a megtorló igazságszolgáltatás kérdésében. Amikor a világ két befolyási szférára oszlott és megkezdődött a hidegháború, a szövetségesek valójában megtagadták háború alatti kötelezettségvállalásukat, amikor is gyorsan változó nemzeti érdekeiknek megfelelően elkezdték átalakítani nemzeti prioritásaikat. A nyugati szövetségesek demokratikus, kommunistaellenes alapon gyorsan fejleszteni kívánták az ellenőrzésük alatt álló területeket, és egyre inkább vonakodtak folytatni a végső megoldásban tevékenyen részt vevők, köztük német, osztrák és kelet-európai fasiszta menekültek üldözését, akik immár az ő igazságszolgáltatásuk hatáskörébe tartoztak. Az újonnan kialakult kommunistaellenes légkörben egyre inkább megenyhültek a már korábban elítéltek iránt is. Amnesztiák és a megszálló hatóságok, később pedig a helyreállított szuverén államok kormányai önkényes intézkedései következtében sok elítélt náci büntetését csökkentették, vagy éppenséggel szabadlábra helyezték őket, anélkül hogy börtönbe kellett volna menniük. Továbbá sok nácinak és zsidóellenes bűntényeket elkövető különféle kollaboránsaiknak sikerült elkerülniük a bűnvádi eljárást, és életük végéig háborítatlanul élhettek a szabad világ különböző országaiban. A Szovjetunió álláspontja és politikája majdnem ugyanolyan volt, mint a nyugati szövetségeseké. A szovjetek igyekeztek újjáépíteni feldúlt országukat és a maguk kommunista rendszerét kiépíteni Kelet-Közép-Európában, s nem voltak hajlandók bűnvádi eljárást indítani a saját érdekeik számára hasznos, ismeretlen számú náci ellen. Kiváltképpen elnézőek voltak a természettudományokban, a technológiában és az állambiztonsági rendőri munkában járatos náci szakértők iránt. Sőt mi több, annyira siettették az általuk meghódított államok átalakítását, hogy arra ösztönözték ezen államok kommunista pártjait, kisfasiszták és náci együttműködők felvételével erősítsék soraikat. A zsidók ellen a háború alatt elkövetett bűntények megtorlását mindkét befolyási övezetben alárendelték a háború utáni politikai realitások szükségletének. A megtorló igazságszolgáltatás elkésett kísérlete a nyugati világban4 9 egybeesett az egykori szovjet tömb országaiban indított kampánnyal, melynek során 48 „German Policy of Extermination of the Jewish Race", The Department of State Bulletin, Vol. 7, No. 182, 1942. december 19., 1009. 49 Az Egyesült Államokon és Kanadán kívül Ausztrália és Nagy-Britannia is kezdett foglalkozni az 1990-es évek közepétől fogva az országukban élő, népellenes bűnökkel vádolt személyek ügyeivel.
