Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61

68 CIEGER ANDRÁS Ε fiatal értelmiségi csoport tagjai az 1870-es évek elején erős kritikának vetették alá a magyar politikai rendszert, átfogó kormányzati reformokra tettek javaslatokat, sőt többen közülük tényleges kormányzati feladatokat is vállaltak.32

Legtöbbjük örömmel üdvözölte Lónyay miniszterelnöki kinevezését, tőle remélve a reformpolitika megvalósítását. Lónyay maga is igyekezett kapcsolatot keresni e fiatal értelmiségi generációval, tagjaival intenzív kapcsolatot alakított ki, javaslataikat tanulmányozta és bevonta őket a gyakorlati politikába is (hosszabb-rövidebb ideig maga mellett tudhatta például ifj. Ábrányi Kornél, Arany László, Asbóth János, Grünwald Béla, Kaas Ivor, Rákosi Jenő és Toldy István rokonszenvét is). A fiatal értelmiség egyik vezető lapja, a Reform vezércikkeiben például így fogalmazta meg elvárásait az új kormánnyal szemben: „...új szellemet kell hát teremteni Magyarországon. Új lelkületet a társadalomban. Új indulatot a nemzetben. Új tetterőt az államtényezőkben, új irányt a kormányzásban. Belügyeinkre fektessük a súlyt s a reformoktól reméljük jövőnket. A kormánytól követeljük a közigazgatás szigorát és jóságát. De többet ennél, követeljük a kormánytól a nemzeti géniuszt. Még többet ennél, lankadatlan munkásságot a reformok terén, az életnek minden, a kormánytevékenység körébe vágó irányában", valamint „azok, kik chauvinizmussal szeretik vádolni lapunkat, könnyen előállhatnak azzal a szemrehányással, hogy olyant követelünk az állam kormányától, amire nincsen joga s a mi veszedelemmel jár. De mi azt hisszük, hogy a magyar kormánytól magyar kormányzást követelni nem lehet sem jogtalanság, sem veszedelem".33

A lap körül tömörülők — a politikai elittel szemben — egyértelműen Lónyayban vélték megtalálni e célkitűzések leghatékonyabb megvalósítóját: „azt hisszük Lónyayban megtalálja az ország mindazon tehetséget, melyre legnagyobb szükség van: a gyors és fáradhatatlan tevékenységet, a gyakorlott szervező képességet, a sokoldalú szellemi segédeszközökben, önföltalálásban kifogyhatatlan észt, a hajthatatlan erélyt, melyeket diplomáciai tevékenység által félbe nem szakítva teljes mértékben szánhat speciális föladataira. Annyira bízunk iniciáló leleményességében, bámulandó munkásságában, hogy némileg mellékes kérdésnek tartjuk minisztertársai nagyobb részének kilétét".3

4 Melyek voltak a Lónyay-kormány programjának legfontosabb elemei? Erre a kérdésre meglepően nehéz választ adnunk. A korszak parlamentáris szokása szerint elvben a kormány programját leghívebben az új miniszterelnök bemutatkozó beszéde, valamint az országgyűlés kezdetén elhangzó (a király és a kormány egyeztetése során megszülető) trónbeszéd tükrözte. Csakhogy a trónbeszédre Lónyay kinevezése után közel tíz hónappal később került sor, a bemutatkozó beszéd pedig — mint majd látjuk — rendkívül rövid és semmitmondó volt. A politikai pártrendszer és a közjogi struktúra sajátosságai miatt a paradigmaváltás tökéletlenül ment végbe. Ezt már a kortársak közül is többen érzékelték (pl. Kecskeméthy Aurél, Pulszky Ágost). Erről bővebben: Takáts, i. m. 545-548. 32

Programjukat részletesen bemutatja: Miru György: A reformpolitika esélyei a kiegyezést követő években. Századok, 1999. 3. sz. 543-560. A korábbi generációhoz tartozó és sokat tapasztalt Kecskeméthy Aurél is beadott egy részletes javaslatot Lónyaynak a miniszterelnökség átszervezésére. Lásd: Kecskeméthy Aurél naplója, 1851-1878. S. a. r. Rózsa Miklós, Bp. 1909. 269. [a továbbiakban: Kecskeméthy-napló]. Sajnos a tervezet szövegére nem bukkantunk rá. 33

Reform, 1871. nov. 11. (312. sz.) és nov. 14. (315. sz.) 34

Reform, 1871. nov. 12. (313. sz.).