Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 67 nak. Ha Magyarország nem lehet nagy és magyar, Svájcban, Angliában, Amerikában, Párizsban is élhetsz, ha kell rend, családi élet és unalom, de tudományosság, eredj Németországba...".2 8 Lónyay e nézeteivel nem állt egyedül az 1870-es évek magyar politikai gondolkodásában. A hazai (és európai) liberális politikai gondolkodás fő árama ugyanis erre az időszakra paradigmaváltáson ment keresztül. A liberalizmus mozgalmi időszakát felváltotta a berendezkedő liberalizmus korszaka. Ez a hosszú és több lépcsőfokot tartalmazó út mái' 1849 után kezdetét vette, 1867-ben a liberálisok hatalomra kerülésével azonban egy új szakaszához ért. A magyar szabadelvű politikusok eszmerendszerében a kormányzás gyakorlata során a liberális elvek az etatizmussal és a nemzeti elvvel kapcsolódtak össze. Az absztrakt liberalizmus szemszögéből nézve úgy tünt, hogy a hazai liberalizmus konzervatív felhangokat kapott. Programjukban a rend iránti vágy, az erélyes kormányzás, az állam nagyobb beavatkozása, valamint a nemzeti hagyományok és a magyar faj érdekeinek a védelme azonban együtt van jelen a haladásba és a modernizációba vetett hittel, a hatékony polgári intézményrendszer megteremtésének a követelésével, a rend pedig a szabadsággal és az alkotmányossággal párosul. Az Eötvös és Lónyay felfogása között feszülő ellentét értelmezhető tehát a mozgalmi korszak liberalizmusa (melyet hazai vonatkozásban például nagy belső konfliktusok árán Eötvös és Deák képviselt) és az újraértelmezett (állam- és nemzetelvű, gyakorlatiasabb) berendezkedő liberalizmus közötti különbségként is.2 9 Lónyay politikai hitvallását 1875-ben így fogalmazta meg: „Én szabadelvű voltam mindig, de nem ragaszkodtam a puszta szóhoz vagy egyes teoretikus fogalmakhoz, hanem alkalmazom ezen elveket saját viszonyainkhoz és érdekeinkhez. Reánk nézve káros volt és káros lehet puszta szabadelvű teóriák végett háttérbe szorítani legfontosabb érdekeinket, kivált a nemzetiségi politika terén. Ha nekem kellene egy alkalmas elnevezést választani, én a haladást tűzném ki jelszóul, haladást azon irányban, mely képes Magyarországot egy rendezett és alkotmányos állam minden kellékének megszerzésére vezetni, az anyagi és szellemi felvirágzást előmozdítani és így tekintélyét emelni, az országnak erejét fokozni és fönnállását biztosítani."3 0 Igen hasonló eszmei alapon álltak az (irodalmár) értelmiség fiatal nemzedékének azon csoportjai, melyek egy-egy napilap vagy szalon körül csoportosultak és az 1870-es évek folyamán kapcsolódtak be aktívan a politikába. Az imént felvázolt paradigmaváltást Arany László, eme értelmiségi csoport egyik tagja 1873-ban tömören így ragadta meg: „Legújabb időben az állam eszméje nálunk is erősebben látszik kiemelkedni, mint eddig bármikor. Nem egy kívülálló, többnyire terjeszkedő irányú s nem ritkán ellenséges főhatalom képviseli többé az államot szemközt a nemzettel, hanem maga a nemzet alkotja azt, akár jól, akár rosszul."31 28 Lónyay Menyhért könywázlata, 1872 körül. MTAK Kt. Ms 5306/23a. 29 Bővebben a kérdésről két kiváló tanulmány ad tájékoztatást: Schlett István: A liberalizmus újrafogalmazása Magyarországon 1849 után. Politikatudományi Szemle, 1994. 4. Sz. 5-27. (A szerző Lothar Gall liberalizmus-tipológiáját veszi át.). Valamint: Takáts József: Mit jelentett liberálisnak vagy konzervatívnak lenni 1875 táján Magyarországon? Jelenkor, 1993. június, 542-548. 30 Reform, 1875. márc. 5. 64. sz. >1 Arany László: A magyar politikai költészetről. In: Arany László válogatott művei. S. a. r. Németh G. Béla, Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1960. 289. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a magyar
