Századok – 2001
DOKUMENTUMOK - Schweitzer Gábor: "Szomorú a jövő; mert szomorú a jelen." Angyal Dávid naplófeljegyzései III/697
702 SCHWEITZER GÁBOR Kijevbe, 54000 embert öletett meg. Valószínűleg többnyire zsidókat. Ezek német felfogás szerint nem emberek. így haladt előre a német kultúra Lessing óta." Külön elkeserítette, hogy ez a politika Magyarországon is követőkre talált. „Szörnyű dolgokat hallottam a munkatáborokról. (...) Szükséges-e, hogy a magyar a németet, horvátot, tótot s oláhot utánozza?" - fakadt ki 1942. december 13-án. Bartha ex-miniszter fia azzal dicsekedett, hogy 98 zsidót lőtt főbe, még kettőt akar főbe lőni, hogy teljessé legyen a százas szám - jegyezte fel 1943. június 1-én. Angyal keserűséggel és fájdalommal írt zsidók millióinak elpusztításáról, köztük Bécsben és Párizsban élő rokonainak kiirtásáról. Amit akkoriban csak kevesen láttak világosan Magyarországon; a holokauszt kegyetlen valóságát, az európai zsidóság szisztematikus kiirtását, azt Angyal Dávid meglehetősen pontosan és hitelesen rögzítette. „A varsói gettóban 450 000 lakosból fél év alatt 33 000 maradt. Alapos nemzet a német" - írta 1943. január 21-én. A lengyelek és a zsidók kiirtása — olvashatjuk 1943. március 20-án — már nem is „újság". Magyarországon akkoriban csak kevesen hallottak a varsói gettó felkeléséről. Angyal tudomást szerzett e heroikus küzdelemről is: „Varsóban a gettó fiatal lakói fegyveresen ellenállnak, a lengyelek segítenek nekik" - írta naplójába 1943. május 21-én, amikorra az SS-fegyverek túlsúlya alatt már megtört a hetekig tartó ellenállás. A hazai belpolitikai események, a Kállay-kormány óvatos hintapolitikájáról szóló hírek, az ellenzéki politikai pártok és csoportosulások háborúellenes törekvései szintén érdekes adalékul szolgálnak a kor jobb megértéséhez. Angyalhoz eljutott 1943 elején a Bajcsy-Zsilinszky Endre által kezdeményezett, az újvidéki mészárlás felelőseinek felkutatását sürgető memorandum szövege. Ugyancsak hallott a „kisgazdák békét sürgető mozgolódásairól." (1943. augusztus 19.) Még jellemzőbbek viszont a pesti pletykák, a ,jó helyről" érkező hírek, álhírek, vagy egyenesen rémhírek, amelyeknek természetesen Angyal sem adott túl sok hitelt. A háborús hisztéria és a bűnbakkeresés mechanizmusai körvonalazódnak e bejegyzések olvastán. „Hallom Galambtól,1 1 hogy a légitámadások hihetetlenül nagy antiszemita-gyűlöletet okoznak. Azt mondják, hogy a zsidók ösztönözték az oroszokat s több ilyet. Ez bármily nevetséges, igen izgatja az embereket. Igen kevés ész és sok rosszindulat kormányozza a világot,"- írta 1942. szeptember 17-én. * Angyal Dávid naplója vallomás és vádirat egyszerre. Vallomás a humánum tisztelete mellett és vádirat az esztelen háború s népirtás ellen. Angyal személyes tragédiája az volt, jóllehet a végkifejletet már nem érte meg, hogy annak a világnak — pontosabban annak a világnak, ami maradt belőle — a teljes összeroppanását kellett látnia, amelyben hitt, és amelyért dolgozott. 11 Galamb Sándor irodalomtörténészől van szó.
