Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Schweitzer Gábor: "Szomorú a jövő; mert szomorú a jelen." Angyal Dávid naplófeljegyzései III/697

ANGYAL DÁVID NAPLÓFELJEGYZÉSEI 699 (Közéleti napló) Érdekes adalékokkal szolgálnak Angyal naplóbejegyzései a tudományos közélet eseményeiről, az MTA és a budapesti tudományegyetem „belügyeiről", a Kisfaludy Társaság, a Magyar Történelmi Társulat hétköznapjairól. Angyal rendszeresen megjelent az üléseken, közgyűléseken és felolvasásokon. Elfeledett szakmai viták — Tóth Zoltán és Deér József polémiája Szent Istvánról és a Koronáról —, politikai felhangoktól sem mentes belső intrikák — az 1943. évi akadémiai Nagyjutalom odaítélésének ügye — elevenednek fel sorai olvastán. A kor hivatalos szellemi élete, a történettudomány, jogtudomány és bölcselet meghatározó képviselői kelnek életre a napló oldalain. 1942-1943 fordulóján a tudományos élet reprezentánsai érzékelték a háború fordulópontját. A közgazdász-professzor Bálás Károly akadémiai felolvasása az abszolutisztikus kormányrendszerek bírálatáról 1942. októberében Angyal megítélése szerint élesen náciellenes hangot ütött meg. „Előadása a korszellemről igen náciellenesen hangzott. Helyeseltem, s mások is." (1942. október 19.) A jogbölcselő Moór Gyula akadémiai székfoglaló előadásában — 1943. februárjában — a szabad akarat lehetőségeiről értekezett. Angyal megjegyzése szerint Moór előadása bátor tett volt németellenes okfejtései miatt. „Az előadás befejezéséül beszélt a diktatúráról, a túszok megöléséről igen nemes bátorsággal. Nagyon megtapsoltuk." (1943. február 8.) Angyal Dávid politikai eszményképe a dualista korszak volt. Nem véletlenül tekinti őt Péter László az „utolsó ortodox 67-es intelletuel"-nek.7

Mint ahogy azt sem tarthatjuk véletlennek, hogy az agg történész utolsó nagyobb munkáját Ferenc József életútja feldolgozásának szentelte. Akitől elvették a jövőt, de még a jelent is, az idealizált, eszményített múltban keresi a támaszt. Kesernyésen emlékezett meg Ferenc József és reménykedve a „trónörökös", Ottó születésnapjáról. „Felvirrad-e még egyszer az ő korához távolról is hasonlító szép idő?" - vetette papírra 1942. augusztus 18-án, Ferenc József születésnapján. „Ma lett Ottó 30 éves. Két év múlva uralkodni fog - talán," - olvassuk az 1942. november 20-i bejegyzést. Másutt arról írt, hogy egyre több helyen hallott arról, hogy Ottóból délnémet császár és magyar király lesz, amit Angyal Magyarország sorsa szempontjából nem tartott volna kedvezőtlen változásnak (1943. május 22.). A lehetőségekhez képest Angyal rendkívül aktív társadalmi életet élt. Személyesen és leveleken keresztül érintkezett pályatársaival, idősebb és fiatalabb tanítványaival. A baráti, tisztelői kör tagjaival — a jogászprofesszor Szandtner Páltól kezdve az irodalomtudós Horváth Jánoson át a művészettörténész Petrovics Elekig — gyakorta találkozott a Central kávéházban, vagy a Gellért szállóban, de balatonfüredi és egri gyógykezelései sem szegték kedvét a társasélettől. A fanyar humor sem állt távol Angyaltól, igaz, naplójában leginkább csak önmaga rovására — romló egészségét céltáblául használva — tett egynéhány kesernyés megjegyzést. A ritka kivételek egyikét — azaz más rovására tett epés megjegyzést — az akadémiai közgyűlésen az éppen beteg, botjára támaszkodó Máraival való találkozás váltotta ki belőle. „Márai ma megjelent az akadémiai ülésen. Botra támaszkodik, igen rossz színben van. Lefogyott. Ebben hasonlít hozzám." (1943. május 16.) Ε bejegyzés már csak amiatt is érdekes, mert a szenvedélyes naplóíró Márai szintén megörökítette az Angyallal való találkozást, csak-7 Angyal Dávid.: i. m., 27.