Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Schweitzer Gábor: "Szomorú a jövő; mert szomorú a jelen." Angyal Dávid naplófeljegyzései III/697

698 SCHWEITZER GÁBOR nek én még nem jutottam a végére, noha most már lassabban hajtok."

5 1942. nyarán naplót azonban kezdett vezetni, s legkésőbb ősszel nekifogott a visszaemlékezés megírásának előkészületeihez. Legalábbis erre utal Salacz Gábor bíztató levele: „Ne kedvtelenkedjék el s ne hagyja abba emlékezései megírását. Sokan sokat tanulhatnánk abból."6 S a naplóból is - tehetjük hozzá. (Az olvasó- és munkanapló) Angyal Dávid tizennégy hónapon keresztül, nagy körültekintéssel, sőt némi élvezettel vezette naplóját az 1942. július 1-je és 1943. szeptember 5-e közötti időszakban. Magával ragadó az a szellemi frissesség, mely a napló soraiból árad. Angyal Dávid élete alkonyán, betegségektől gyötörve, sorra elővette kedves olvasmányait - görögül olvasta az Iliast, angolul Shakespeare drámáit, franciául Sainte-Beuve publicisztikáját. Arra is tartogatott időt, hogy a kortárs (szak)irodalmat vegye kézbe. Spitteler, Maugham, Huxley, Martin du Gard és Huizinga műveit forgatta. A hazai szerzők közül Nyírő József, Sinka István, Ignácz Rózsa regényeivel ismerkedett. Olvasmányaihoz olykor „széljegyzeteket", rövid, elmés kommentárokat fűzött. A Velencei kalmár egyik szereplőjében, Jessicában — Shylock leányában — egyenesen a rosenbergi fajbiológia cáfolatát látta bizonyítottnak. „A költő szeme élesebb, mint az úgynevezett filozófusé"- írta 1942. szeptember 14-én (E motívumot az Emlékezésekben is felhasználta). Agamemnon és Nestor Jellemrajzait" olvasva az Iliasban pedig arra gondolt, milyen boldogok is lehettek az antikvitás hősei, hiszen „nem ismerték a gyilkolás modern eszközeit." (1943. április 23.) Észrevételeivel a párhuzamokat kereste a távoli múltban játszódó események és a jelenkor politikai, morális és emberi tragédiája között. Angyal nagy érdeklődéssel követte a történettudományi irodalom friss termését Szekfű Gyulától kezdve Mályusz Eleméren át a fiatal Kosáry Domokosig bezárólag. Életrajzok, tanulmánykötetek, monográfiák sora, a Budapesti Szemle, a Századok cikkeinek számbavétele jelzi, hogy feljegyzései olvasónaplóként is szolgáltak. Szekfuről és Hómanról — miként Papp István utalt erre bevezetőjében — gyakran olvashatunk Angyal naplójában. A fiatalabbak közül a társadalomtörténész Kósa János, az egyháztörténész Salacz Gábor és az irodalomtörténész Zimándi Pius álltak különösen közel hozzá. Kosáry Domokost „kiváló tehetség"ként aposztrofálta (1942. szeptember 13.), s hasonló jellemzést adott a klasszikafilológus Fischer (utóbb Ferenczy) Endréről is (1943. április 25.). Az utolsó másfél esztendő alatt Angyal — betegsége dacára — folyamatosan dolgozott. Hosszabb tanulmányt közölt a Budapesti Szemlében a pályatársról, Károlyi Árpádról, továbbá recenziókat publikált olvasmányairól: így Eötvös József naplóiról, Csapodi Csaba Eszterházy Miklós nádorról írt munkájáról, és a mára elfeledett történész, Lengyel Tamás Teleki Lászlóról szóló monográfiájáról. 1943 tavaszán-nyarán pedig utolsó kötete, „Az iljú Ferenc József' kapcsán keveredett sajtópolémiába a Jelenkor recenzensével, Almásy Józseffel: „irtózom a polémiától. Eddig 85 évet, 5 hónapot és három napot éltem. Az ilyen tapasztalatok siettetik a befejezést" - jegyezte fel 1943. május 3-án. 5 Angyal Dávid levele Szekfű Gyulának (Bécs, 1931. november 21.). ELTE Egyetemi Könyvtár Kézirattára. G. 628. 6 Salacz Gábor levele Angyal Dávidnak (Pécs, 1942. szeptember 29.) MTA Könyvtár Kézirattára, Ms 804/158. Ehhez az információhoz képest a visszaemlékezés az 1943. július 11-e és október 13-a közötti időszakban íródott.