Századok – 2001
DOKUMENTUMOK - Schweitzer Gábor: "Szomorú a jövő; mert szomorú a jelen." Angyal Dávid naplófeljegyzései III/697
Schweitzer Gábor „SZOMORÚ A JÖVŐ, MERT SZOMORÚ A JELEN." Angyal Dávid naplófeljegyzései A napló — ez ma már közhelynek számít — megbecsülendő és egyedülálló történeti forrás. Értékét elsősorban annak köszönheti, hogy sajátos szemszögből — a naplóíró szempontjából — mutatja be az átélt hétköznapokat, vagyis a történelmet. A társadalomtörténet kutatója számára — hívja fel a figyelmet Gyáni Gábor — ,,[a] napló fő értéke nem a történeti múltra vonatkozó elsődleges adatok biztosításában, hanem a szubjekív történelem szinte primer dokumentálásában rejlik. (...) Kivételesen becsessé az teszi a naplót (...), hogy a bennük foglalt információk a múlt belső átéléséről szólnak: a naplót azzal a határozott szándékkal vesszük kezünkbe, hogy elemzése útján megalkossuk a történelem szubjektív fogalmát."1 Ugyanakkor a „legfontosabb naplóírók (...) nem szánták 'produktumnak' jegyzeteiket. Nem gondoltak olvasókra, még kevésbé az irodalomtörténetre" -jegyezte fel a 17. század 60-as éveiben naplóját titkosírással vezető Samuel Pepys feljegyzései elé írt bevezető esszéjében Sükösd Mihály.2 A naplóíró Angyal Dávid — kinek naplója első részét e folyóirat olvasói Papp István közleményéből már ismerik3 — vélhetően maga sem szánta feljegyzéseit kiadásra. Emlékezéseivel ellentétben — melynek megírásához barátai, tisztelői unszolására fogott hozzá4 — naplóját magánhasználatra szánta. (A naplóíró) A címben olvasható kiábrándult mondatot 1943. augusztus 19-én vetette papírra a közel 86 éves Angyal Dávid. A naplóíró történettudós ekkor már több mint egy éve vezette feljegyzéseit. Naplója első oldalán 1942. július 1-én töredelmesen bevallotta, hogy igen csak későn, 84 éves és 7 hónapos korában fogott a naplóíráshoz. Egy évtizeddel korábban még arról sem akart hallani, hogy emlékiratai összeállításához fogjon, miként egyik Szekfű Gyulához intézett leveléből kiderül. „Köszönöm jövendő emlékirataim iránt tanúsított ismételt érdeklődését, de én úgy gondolom, hogy az ilyen emlékezés befejezése a pályának, mely-1 Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás. (A közhivatalnok identitása) Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XII. Nyíregyháza, 1997. 27. 2 Samuel Pepys naplója. Vál. Szobotka Tibor, ford. Ruttkay Kálmán. Bp., 1961. I. 3 Az Angyal-napló első füzetét — az 1942. július 1 - október 29. közötti időszakot — Papp István közölte (Angyal Dávid 1942-es naplója. Századok, 2000/6. 1429-1448). Mindkét fúzetből magam is szemelvényes válogatást tettem közzé: Alkonyat-kor. Szemelvények Angyal Dávid naplójából (1942-1943). In, Juratissimus Author. Jogtörténeti tanulmányok Nagyné Szegvári Katalin tiszteletére. Szerk.: Rácz Lajos. ELTE ÁJK - JATE ÁJK - HVG-ORAC, Bp., 2000. 97-127. 4 Angyal Dávid: Émlékezések. Sajtó alá rendezte és jegyzetelte: Czigány Lóránt. A bevezető tanulmányt írta: Péter László. London, Szepsi Csombor Kör, 1971. 31.
