Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
66 CIEGER ANDRÁS ányzik az egységes és határozott vezetés, számos fontos törvény és kormányzati döntés késik, a végrehajtó hatalom gyenge. „Megmondám neki, hogy ha elébb menthető volt [ajlaissez faire laissez allé politika, a mostani háború után (miután csak az esetben lehet a birodalomnak és így nekünk biztos jövőnk, ha belsőleg konszolidált viszonyokat teremtünk itt és Ausztriában is), eréllyel kell kormányozni."24 Eötvös másik nem éppçn hízelgő megállapítása pedig az volt, hogy Lónyay — ellentétben vele — „mit az államról életében önállólag gondolt, talán nem töltene be három nyomtatott lapot." Ennek ellenére szerinte a mai gyakorlatias kor jobban kedvez Lónyaynak, a döntések hosszas mérlegelésén és az elméleti okoskodáson úgy látszik, hogy az idő túllépett: „Iii valamit elérni akar, tartsa szem előtt a célt, s haladjon bátran előre, nem gondolva avval, ha néha oly helyre lép is, hol magát bemocskolja" —jegyzi meg keserűen. Lónyay munkái valóban nem tartalmaznak hosszú államelméleti fejtegetéseket, témájuk rendszerint gazdaságpolitikai. Jegyzeteiből tudjuk azonban, hogy többször felmerült benne egy átfogó, a gyakorlati kérdések mellett államelméleti és nemzetpolitikai problémákat is érintő munka megírása. A könyv azonban sosem készült el, mert az Eötvös által megszólt gyakorlati (gazdasági) teendők fontosabbnak bizonyultak Lónyay számára: „a politikai és közélettől búcsút vettem, az is lemondott rólam, de nincsen kizárva az irodalmi tevékenység, csak az Isten adja, hogy a bérletet keresztül vigyem, sürgős terheim lerójam... egy hosszú könyvet lehetne írni, ahhoz azonban mindenek felett nyugalom... és rendezett anyagi viszonyok, független viszonyok kellenek" — reménykedett még halála előtt két évvel is.2 5 Hátrahagyott könywázlataiból azonban két markáns — Eötvös által is érzékelt — gondolat mindenképp kiemelhető. Egyrészt az állam aktívabb szerepvállalását és a végrehajtó hatalom megerősítését hangsúlyozta, valamint hibásnak tartotta a magyar parlamentarizmus működését. Elítélte a közjogi törésvonal mentén szerveződő pártrendszert, az örökös pártoskodást, az ellenzék parlamentarizmust lejárató magatartását (Lónyay szerint szakítani kell a rendi világot idéző sérelmi politizálással), hiányolta a törvények tiszteletét és a társadalmi összefogást. „Akard a rendet, a szabad intézménnyel józanul párosult rendet — tehát erős kormányt, rendszeres parlamentet..." — összegezte gondolatait.2 6 Vázlatainak másik visszatérő gondolata a nemzeti érdekeket, sajátosságokat lekicsinylő absztrakt liberalizmus (Lónyaynál: a kozmopolitizmus) elutasítása. A nemzeti elvet feltétlenül az egyéni szabadság elé helyezte gondolkodásában: „Magyarország magyar legyen, tehát ne csak azt nézzük mi liberális, mi demokratikus, de mi mellett a Sz. 1st. [azaz: a szent istváni korona] épsége és Magyarország nagyar maradjon. Ez áll nálam mindenek felett, ennek még a szabadságot is ü; rendelem."2 7 A kozmopolitizmus képviselőit pedig indulatosan így jellemezte: 'ollók ők, kik a fényes után kapkodnak, gyermekek, kik tüzes üszökkel játsza-; Lónyay-napló, 1870. okt. 28. Igen kivételes, hogy az Eötvös-Lónyay-féle beszélgetésről mindkét érintett készített — természetesen eltérő szemszögű — feljegyzéseket és ezek fenn is maradtak. 25 Lónyay Menyhért naplójegyzete, 1882. nov. 23. MTAK Kt. Ms 5306/8. 26 Lónyay Menyhért könywázlata, 1872 körül. MTAK Kt. Ms 5306/23a. 27 Lónyay Menyhért beszédvázlata a párttanácskozmány előtt, 1872 körül. MTAK Kt. Ms 5306/22a.
