Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky két memoranduma Bárdossy miniszterelnökhöz II/649

BAJCSY-ZSILINSZKY MEMORANDUMAI BÁRDOSSYHOZ 671 e) az eddig megszállt, vagy német befolyás alá vont európai kontinens kihasználhatósága, amely azonban korlátozott több okból, nem utolsó sorban a majdnem mindenütt erős belső ellenállás és németgyűlölet miatt. Ha mérlegre tesszük a két front erőit, valósággal szembeszökő, hogy az igazi nagy elemi erők nem a német oldalon vannak. Németország, Olaszország (és Japán) még a megszállott és ezután megszállandó európai területekkel együtt is csak apró szigetek a túlsó front félelmetes túlnyomóságának tengerében akár a földterületet, akár az emberanyagot, akár a tengereket, akár a tengeri flottát, akár a gazdasági erőt és nyersanyagot, akár a légi flotta kialakuló és egyre inkább a németek rovására érvényesülő erőviszonyait tekintjük. Marad majd német előnynek a még sokáig utolérhetetlen szárazföldi hadsereg, annak fegyverzettsége, kiképzése. Kétségtelen azonban, hogy a német hadsereg minden szellemi és fegyverzeti kiválósága mellett sem rendelkezik azzal a behozhatatlan fölénnyel, amivel a honfoglaló magyarok tartották sakkban hét évtizeden át a tehetetlen, szervezetlen és katonailag tehetségtelen akkori Európát, vagy amellyel Dzsingisz kán nekilódította lovas hadait keletnek, nyugatnak, északnak és délnek. Alig kétséges, hogy a német katonai fölény hosszabb távlatban inkább csak átmeneti. Dzsingisz kán „motorizált" lovas seregeit senki nem ellensúlyozhatta, mert azt a lóanyagot nem lehetett rövid idő alatt kitenyészteni, sem az ő évezredek alatt képződött lovas-harcos emberanyagát, sem azt a fölényes és félelmetes, már a közvitéz lelkébe és idegeibe edzett harcmodort, amellyel szemben nemcsak a gyalogos Európa, hanem a valamikor lovas Magyarország is majdnem tehetetlen volt. A németek a motorizálás előnyével rohanták le Lengyelországot és Franciaországot, de senki sem állíthatja józanul, hogy akár az angolok, akár az amerikaiak rosszabb katonai nyersanyag volnának a motorizált hadviselés számára. Sőt, ellenkezőleg, a motor még ma is inkább angol és amerikai eszköz, mint német. Amerikai autóvezetőből hamarabb lehet nagyszerű repülőharcost faragni, mint jó gyalogost. Hosszabb távlatban tehát, minél inkább motoros jellegű a háború, annál inkább angol és amerikai fölény kialakulására lehet számítani. Az angol és amerikai tengeri flotta, az angol és amerikai légierővel együtt, nem is számítva a szárazföldi haderőt, előbb-utóbb fölénybe kell hogy kerüljön, jórészt az angol-amerikai nyersanyagforrások kimeríthetelensége révén is, a német motoros fölszereltséggel és készséggel szemben. Az a közkeletű ellenvetés, hogy nincsen és nem is lesz, nem is lehet olyan szárazföldi haderő, amely Európában partra szállva Németországot visszaűzhetné az elfoglalt kontinensről: szerintem együgyűség. Minél több morzsolódik föl a német hadseregből, még győzelem esetén is, az Oroszország ellen való küzdelemben, s minél tovább tart az élelmiszerben és nyersanyagban való hiány, minél jobban morzsolja ez is a német idegeket, amelyek korántsem olyan erősek, mint az angolokéi (yagy akár a magyarokéi), valamint a brit és esetleg a közel vagy távolabbi jövőben a brit és amerikai légiflotta pusztító és mindig csak erősödő támadása, annál több lehetőség adódik új frontok alakulására. Afrikában például adva van Dakar könnyűszerrel való megszállása, s a Szuezi csatornán fölnyomuló amerikai hadsereg másik oldalról való partraszállása, amely a német-olasz-északaf-