Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625

634 GLÜCK JENŐ tasította a cionizmust, beleértve ennek vallásos szárnyát, az ún. Mizráki-mozgalmat is.6

8 Sokkal lassabban történt meg a neolog és statusquo hitközségek szervezkedése. A kezdeményezés dr. Adóiján Ármintól indult ki, aki 1921. február 6-ára összehívta a nagyváradi neolog hitközségi kerület tanácsát. Itt bejelentette, hogy javaslattal fordult az összes erdélyi neolog és statusquo hitközséghez, hogy az új helyzet alapján kezdjenek szerveződni. A rabbik gyorsabban cselekedtek. A budapesti rabbiegyesület erdélyi tagjai 1921. szeptember 20-án hozták létre első önálló tömörülésüket. A kormányengedély megszerzése után 1922. március 22-én Kolozsváron öszszegyűltek Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad és Lúgos elnökei és rabbijai. A gyűlést dr. Löwy Ferenc marosvásárhelyi főrabbi mint az erdélyi rabbiegyesület elnöke nyitotta meg. Ezt az előkészítő gyűlést június 12-én követte a neolog és statusquo hitközségek szervezetének megalakítása, ideiglenes vezetőjévé dr. Eisler Mátyás kolozsvári főrabbit kérték fel. A vezetőségben helyet kapott Fischer József kolozsvári, Adóiján Ármin nagyváradi, Schütz Henrik aradi és Schwartz Antal marosvásárhelyi hitközségi elnök. Végül 1922. augusztus 31-én Kolozsváron állandó irodát létesítettek, amelynek vezetésével szintén dr. Eisler Mátyás főrabbit bízták meg. A folyamatot kongresszus zárta le, amely Kolozsvár székhellyel működő szervezetet létesített, a hitközségeket eddig Brassó, Temesvár, Nagyvárad és Kolozsvár székhellyel működő kerületekbe osztotta be. Végleges kormányhatósági jóváhagyást e szervezet szintén csupán jóval később nyert. Ε szervezeti keretek között indult meg az erdélyi zsidóság politikai, kulturális és vallási élete a két világháború közötti időszakban, amelynek tudományos feldolgozása egyelőre nagyrészt várat magára. 68

Egyenlőség, 1921. július 30., 4.