Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Orosz László: Fritz Valjavec (1909-1960) és a Délkelet-Európa-kutatás III/635
Orosz László FRITZ VALJAVEC (1909-1960) ÉS A DÉLKELET-EURÓPAKUTATÁS Negyven éve, 1960 februárjában hunyt el Délkelet-Európa történetének kiváló ismerője, a müncheni Südost-Institut egykori vezetője, aki életre hívta és haláláig szerkesztette a térségre irányuló kutatások nemzetközileg elismert orgánumát, a Südost-Forschungen című folyóiratot.1 Fritz Valjavec azon kevés nyugat-európai történészek egyike, akik Délkelet-Európa népei történetének vizsgálatát nem a szokványos nyugat-európai sémák alkalmazásával, s nem a kérdésfelvetések tengerentúli koordinátákban gondolkodók általi — horribile dictu — értetlen elbagatellizálásával, hanem az érintettek közös gondolkodásba való bevonása, s a tudományág legnevesebb képviselőinek eszmecseréje útján képzelték. Úttörő jelentőségű volt az a kísérlet, ahogy lapja európai fórumot teremtett az érintett népek gyakran homlokegyenest eltérő nézeteinek kifejtésére, s ezáltal a két világháború közötti időszak kölcsönös sértődöttségének feloldására. S még egy — számunkra igen fontos — szempontként Valjavec azon kevesek közé tartozott, akik a Kárpát-medence történetével magyar nyelvtudás birtokában kíséreltek meg foglalkozni. Mindezt azonban Münchenből próbálta, márpedig e város az európai háttér ellenére az elszigetelődést is jelentette számára: bár a régió és Magyarország szellemi elitjének képviselőivel tudósként és magánemberként is kapcsolatokat ápolt2, térségünk tudományos közélete a két világháború között a terjesz-1 Délkelet-Európa szakmai közéletének figyelme a kilencvenes évek elején irányult újra — tevékenységének hosszas elhallgatása után — Fritz Valjavec személyére és munkásságára. Ekkor jelent meg a Südost-Forschungen hasábjain Karl Nehring, a Südost-Institut történeti részlegének vezetője közlésében Szekfű Gyula és Valjavec levelezésének egy rövid — 1934 és 1936 közötti — szelete (Zu den Anfängen der Südost-Forschungen. Der Briefwechsel von Fritz Valjavec mit Szekfű Gyula 1934-1936. In: Südost-Forschungen 50 (1991), 1-30.). A kifejezetten figyelemfelkeltő szándékú közlemény hatására felpezsdülő érdeklődés eredménye az albán és román részről már megindult kutatás [Kari Nehring szíves közlése - O.L.], ill. magyar oldalról Tilkovszky Lóránt kiváló — elsősorban Valjavec politikai és népinémet kapcsolatelit feltáró — tanulmánya (Fritz Valjavec és a magyarországi németség (1935-1944). In: Századok 127 (1993), 601-649.). 2 Valjavec szerteágazó kapcsolatrendszerét bizonyító terjedelmes szolgálati levelezését (Dienstkorrespondenz) a müncheni Südost-Institut őrzi. Az anyag egy jelentős — az 1934 és 1940 közötti időszakra vonatkozó — része (még Valjavec által beköttetve) 20 vaskos kötetet tesz ki, a későbbi időszak levelei kötetlenül, de rendszerezve dobozokban állnak. A levelezés sajnos hiányosan maradt fenn, ami részben a nem Münchenből, ill. nem hivatalos intézeti úton továbbított válaszok másolatainak időnként következetlen lefűzéséből ered (ezek a címzettek hagyatékaiból szerencsés esetben visszakereshetőek), részben pedig München bombázása idején semmisültek meg. (Valjavec több levelében számol be a bombatámadások következményeiről, arról, hogyan égett le az intézet épülete, hogyan pusztult el az ott őrzött anyagok és a könyvtár állományának jó része. Valjavec - Hans Joachim Beyer [a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja és a birodalmi tudományos kutatások támogatására létrehozott Reinhard Heydrich Alapítvány elöljárója], München, 1944. május 5., május 20.) A veszteséget olykor bizonyos évfolyamok egész kötetei is növelik, így pl. az 1941-es év I-től R-ig terjedő anyaga, mely minden bizonnyal tartalmaz(hat)ta a nevezett
