Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625
AZ ERDÉLYI ZSIDÓSÁG ÚTJA (1918-1923) 633 A Nemzeti Szövetség a továbbiakban igyekezett a fentieket megvalósítani, mindazon súlyos akadályok ellenére, amelyek harcát végig kísérték. Ezért csupán részeredményeket érhetett el. Századunk harmadik évtizedének elején megmozdultak azok az erdélyi zsidó körök is, amelyek magukat továbbra is magyar nemzetiségűeknek vallották. Legtekintélyesebb képviselőjük Kecskeméti Lipót nagyváradi neolog főrabbi volt, aki számos alkalommal megerősítette, hogy sem ő, sem hitközsége nem idegenedik el a magyar nemzeti szellemtől, és a zsidóság érdekeit a romániai magyar nemzeti kisebbség keretében óhajtja előmozdítani. Más erdélyi zsidó vezető mellett ő is bekapcsolódott az első magyar nemzetiségi jellegű politikai szervezkedésekbe és később a Magyar Pártba. Hasonló utakon haladt az aradi Nagy Sándor volt képviselő, a kolozsvári Hegedűs Nándor stb.6 2 Az erdélyi zsidóság életében döntő szerepet játszottak a hitközségek. Több hónapos várakozás után az ortodoxok megkezdték újjászerveződésüket. Első alapvető megnyilvánulásuk az 1920. január 6-án összeült dési gyűlés volt. A résztvevők között voltak a helyi, besztercei, nagyváradi, tordai, marosvásárhelyi, marosújvári stb. rabbik. Meghívót kaptak a világiak képviselői is. A gyűlés elnökévé Hirsch Ödönt választották. A jelenlévők határozatban szögezték le, hogy az erdélyi ortodox zsidóság az egyetemes zsidó nép szerves részének tekinti magát. A zsidóság nemzetet alkot, következésképp az erdélyiek nemzeti kisebbségként óhajtanak szerveződni. Igénylik az ezzel járó valamennyi jogot, beleértve a teljes kulturális és vallási autonómiát. Az erdélyi zsidóság érdekképviselete szükségesnek tartja megfelelő politikai szervezet létrehozását. Ugyanakkor megvetették alapjait az erdélyi ortodox hitközségek önálló szervezetének.6 3 A dési gyűlés határozatát többen, más-más szemszögből értékelték. A bukaresti Curierul Israelit a magyarság irányában folyó asszimilációval való szakításként értékelte és egyben csatlakozásként a cionizmushoz. A lap szerkesztősége szerint valójában beilleszkedésről van szó Nagy-Romániába, a gyulafehérvári program alapján.64 Vaida-Voievod miniszterelnök nyilatkozata a Daily Telegraph tudósítójának azt érzékeltette, hogy az erdélyi ortodoxok immár önálló szervezkedése csatlakozást jelent Nagy-Romániához.65 A Nemzeti Szövetség üdvözölte a dési gyűlés alapelveit, de ugyanakkor elutasította egy újabb politikai tömörülés létrehozását.6 6 Az ortodox szervezkedés további állomását jelentette február 24-én tartott összejövetelük.6 7 Az i-re a pontot az 1921. június 22-én összeült dési gyűlés tette fel. Egyúttal működőképessé vált a Beszterce majd Kolozsvár székhellyel működő ortodox hitközségi szervezet, kormányhatósági elismerést azonban csak jóval később nyert. A harmadik dési gyűlés véget vetett bizonyos találgatásoknak is: elu-62 A kérdéssel az Egyenlőség 1920-21-ben szinte valamennyi számában foglalkozott. 63 Új Kelet, 3. évf. 3. sz. 1920. január 15., 1. 64 Curierul Israelit, 19. (542) 1920. január 18., 1. 65 Új Kelet, 3. évf. 10. sz. 1920. március 4., 10. 66 Uo. 6. sz. 1920. február 5., 7. 67 Uo. 9. sz. 1920. február 26., 9.
