Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625

AZ ERDÉLYI ZSIDÓSÁG ÚTJA (1918-1923) 629 váltottak ki több helyen a galíciai és bukovinai menekültek is. Kolozsvár törvényhatósága intézkedéseket sürgetett eltávolításukra (1915). Ez irányban valóban történtek is lépések,2

7

Antiszemita felhangok jelentkeztek a sajtóban is, mint például a Beszterce című lapban.2

8

Sajnálatos tény, hogy a hatóságok képtelennek bizonyultak gátat vetni e folyamatnak. Az Egyenlőség 1918. augusztus 17-én felpanaszolta, hogy az erdélyi élelmezési biztos magatartása sem ment az antiszemitizmustól.2

9

Nagy port vert fel 1918 szeptemberében Máramaros szigeten a zsinagógáknál az ünneplő hívek között végzett razzia.3

0 A háborús légkörben szaporodott azon zsidók száma, akik a cionizmusban kezdték látni helyzetük megoldását. Temesváron az ott katonaorvosként működő Alexander Mármorek (1865-1923) bizonyult a cionizmus előmozdítójának. Szebenben a katonák számára rendeztek cionista estélyeket. Jelentős tevékenység fejtettek ki Balázsfalván, Dicsőszentmártonban, Nagybányán, Marosvásárhelyen.3

1

Egyes helyeken közeledés mutatkozott a széthúzó hitközségek között is. Temesváron 1917. november 11-én közel félévszázados különállás után összegyűltek a hitközségek vezetői, hogy megtárgyalják közös dolgaikat.3

2 Az őszirózsás forradalmat Arad, Nagyvárad, Kolozsvár és más városok zsidóinakjelentős része örömmel üdvözölte. Ugyanakkor a falusi közegben helyzetük kritikussá vált. A háborús áruhiányt a zsidó szatócsok számlájára írták, és számos helyen kirabolták üzleteiket, bántalmazták, sőt néhol meggyilkolták őket. Borgóprundon a helyzet odáig fajul, hogy a tömeg a helyi 170 zsidócsalád 24 óra alatti távozását követelte. Hasonló megnyilvánulások voltak Naszódon, Elesden stb. Ahol jelentősebb zsidó közösségek éltek, mint Máramaros és Szatmár vidékén, a cionisták önvédelmi alakulatokat hoztak létre. Hasonló szervezkedésről tudunk Szilágysomlyóról, Sármásról stb.3

3 Az események nyomán Erdély legnagyobb részén megalakultak a román nemzeti tanácsok, amelyek fokozatosan az aradi központ irányítása alá kerültek, ugyanakkor létrejöttek a román nemzeti gárdák, amelyek rendőri feladatokat is elláttak. Érdekes megjegyezni, hogy az Arad megyei Silindián a helyi alakulatnak zsidó tagja is volt.3

4 Az aradi központi Román Nemzeti Tanács megindította egyrészt helyi államhatalmi szerveinek kialakítását, másrészt hozzákezdett a gyulafehérvári gyűlés előkészítéséhez, amelynek feladata Erdélynek Romániával való egyesülésének kimondása volt. Ε légkörben elhangzó állásfoglalások közé tartozik Çtefan Pop Cicio, valamint Vasile Goldi§ 1918. november 17-én tett, a változott helyzethez iga-27

Egyenlőség, 34. évf. 29. sz. 1915. július 18., 17., 21. sz. 1915. május 23., 12. 28

Uo. 2. sz. 1915. január 10., 3. 29

Uo. 37. évf. 33. sz. 1918. augusztus 17., 2. 30

Uo. 38. sz. 1918. szeptember 21., 1-2., 39. sz. 1918. szeptember 28., 1.; Zsidó Szemle, 13. évf. 40. sz. 1918. október 4., 4. 31

Uo. 8. sz. 1918. február 22., 11., 4. sz. 1918. január 25., 10., 32. sz. 1918. augusztus 9., 8., 35. sz. 1918. augusztus 30., 11. 32

Uo. 12. évf. 1. sz. 1917. január 5., 5. 33

Strolitz Levéltár, Haifa H 1 b 1, 22; Állami Levéltár Bukarest, Fond Consiliul National Román Arad 687/1919; Zsidó Szemle 13. évf. 49. sz. 1918. december 6., 2., 48. sz. 1918. november 29., 2-4. 34

Fénymásolata a bukaresti holocaust állandó kiállításon látható