Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625
630 GLÜCK JENŐ zodó nyilatkozata, amelyben visszautasították az őket ért antiszemita vádakat. Mindketten valamennyi nemzet és felekezet iránti jóindulatukat hangsúlyozták, sőt Goldi§ elméleti tanulmányt is írt az antiszemitizmusról.3 5 Az adott körülmények parancsolóan követelték a helyzet tisztázását. Kétségtelen, hogy a zsidóságon belül továbbra is erős kötődés mutatkozott az évtizedek óta terebélyesedő asszimilációs irányzathoz. Álláspontjukat azonban most csak kisebb hangerővel fejezhették ki, mint például besztercei gyűlésükön. Ezzel szemben előtérbe került a nemzeti mozgalom. Temesváron 1918. november 10-én 400 jelenlevő előtt Vermes Ernő, Jordán doktor és mások síkra szálltak a zsidóságnak nemzeti kisebbségként való elismeréséért és egyben állampolgári egyenlőségéért. Tizenöt tagú bizottságot küldtek ki a Zsidó Nemzeti Tanács megszervezése érdekében. Üdvözölték a Palesztinában létesítendő „nemzeti otthon" eszméjét.3 6 Néhány nap múlva a temesvári kezdeményezés egybeolvadt a dr. Fischer Tivadar vezetése alatt Kolozsváron november 20-án alakult Nemzeti Szövetséggel. Programjuk a temesvárihoz hasonló gondolatokat tartalmazta. A románság részéről örömmel fogadták a zsidóság önálló szervezkedését. így például Velican gyulafehérvári polgármester az unió küldöttei előtt hangsúlyozta, hogy jóindulattal szemlélik a zsidóság nemzeti szervezkedését. Az Új Kelet 1918. december 11-én idézte a Román Nemzeti Tanács állásfoglalását, amely elismerte a zsidó népet mint „szabad nemzetet". A következő hetekben a kolozsvári központ erőfeszítéseket tett helyi szervezetek megalakítására. Désen egy 300 fős gyűlés csatlakozását fejezte ki. Hasonló megnyilvánulások ismeretesek Szebenből, Dicsőszentmártonból stb.3 7 A román csapatok bevonulása után bevezetett ostromállapot határt szabott a szervezkedésnek, úgyhogy 1919 őszéig csupán mintegy 20 hitközség és szervezet csatlakozott hivatalosan.3 8 A gyulafehérvári gyűlésre nem hívták meg az erdélyi zsidókat, csupán az ott kinyilvánított demokratikus elveket adták hivatalosan tudomásukra. A hegyeken túli zsidó sajtó örömmel fogadta a határozatot.3 9 Hasonló állásfoglalások jelentek meg az egyesülés bukaresti véglegesítése után is.4 0 A sajtó jelentős teret szentelt a Bukarestben élő erdélyi zsidók egy csoportja gyűlésének, amely 1919 árilis elején kedvezően viszonyult a gyulafehérvári határozathoz.4 1 Valójában az egybegyűltek csupán egy mozgalom megindítását tervezték, amely célja az erdélyi hitközségek befolyásolása volt a gyulafehérvári határozatot elismerő nyilatkozat kiadására. A gyűlés küldöttei felkeresték Szebenben Mihai Popoviciot, a Kormányzótanács tagját, aki hangsúlyozta, hogy a zsidósággal szemben korábban mutatkozó román negatív álláspont okozója a magyarokkal való kapcsolat volt.4 2 Nincs adat, amely a Bukarestből jött küldöttek sikeréről 35 Megyei Könyvtár Arad, kézirattár D. 199499; Aradi Hírlap, 2. évf. 299. sz. 1918. november 17., 8. 36 Zsidó Szemle, 13. évf. 52. sz. 1918. december 29., 3.,47. sz. 1918. november 22., 2-3.; Új Kelet, 1. évf. 1. sz. 1918. december 19., 5-6. 37 Uo. 1-3, 5.; Mântuirea, 24. sz. 1919. február 16., 1. 38 Új Kelet, 2. évf. 39. sz. 1919. október 16., 5., 3. évf. 5. sz. 1920. január 29., 5-6, 8. 39 Curierul Israelit, 15. (487) sz., 1918. november 29. / december 12., 1. 40 Mântuirea, 310. sz. 1920. január 1., 1. 41 Patria, 1. évf. 43. sz. 1919. április 5., 3. 42 Curierul Israelit, 32. (504) sz. 1919. március 28. / április 10., 2. Mântuirea, 63. sz. 1919. március 27., 1.
