Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
622 HÁMORI PÉTER asnak: az Erdélyért Országos Gyűjtés összeredménye mindössze 218.100 pengő volt, azaz kevesebb, mint harmincad része a Magyar a Magyarért-énak.31 0 Észak-Erdélyben a Belügyminisztérium hasonló szociális tanácsadó és gondozóhálózat létrehozására törekedett, mint a Felvidéken, ám megfelelő fedezet és szakember híján ennek kiépítése — Erdélyi Szociális Szervezet néven — csak a törvényhatósági szintig jutott el.31 1 Munkatere, módszerei nagyjából megegyeztek a Magyar a Magyarért-éval, azzal a különbséggel, hogy itt a korábbi román szociálpolitikával — tekintettel arra, hogy az még a magyarországiénál is alacsonyabb színvonalú volt31 2 — nem kellett versenyre kelni. Működése is rövidebb ideig tartott, mint a Magyar a Magyarért-é: az 1940:XXIII törvénycikk szervezetét — hasonlóan a Belügyminisztérium Szociális Szervezetéhez és az anyaországi szociális tanácsadókhoz — az újonnan szervezett „kvázi-minisztérium", az Országos Szociális Felügyelőség alá rendelve az ONCsA-ba olvasztotta be. A Felvidék szociális költségvetésének apadása csak 1940. utolsó negyedében szűnt meg, az ONCsA létrejötte és az abból folyósított állami forgótőke-kölcsönök kiutalása után. Azonban ezek elosztásánál sajátos jelenséggel lehet találkozni: amennyire a rendelkezésekre álló iratokból31 3 megállapítható, a Felvidék az országos költségvetésből viszonylag csekély összeggel részesült.31 4 Ám nem csak a költségvetési kerete volt alacsonyabb a felvidéki vármegyéknek: a szociális előadók eltávoztával a megfelelő szakértői gárda is hiányzott. Az 1942-43-as ellenőrzések tapasztalatai szerint a vármegyei Nép- és Családvédelmi Alap és a végrehajtó szervül létesített Közjóléti Szövetkezetek könyvelése a legtöbb helyen teljesen áttekinthetetlen volt (igaz, ez az anyaország sok törvényhatóságánál sem volt rendben), és számos esetben az általános, tehát nem a szociális szak-közigazgatásban foglalkoztatott tisztviselők (közülük is főleg az anyaországból kirendeltek) hozzá nem értése, érdektelensége, sőt, néhány esetben a szociális költségekből való sikkasztása is nyilvánvalóvá vált.31 5 Mindezen jelenségek elsősorban Budapest 310 Az Erdélyért Országos Gyűjtési akció (tehát nem mozgalom!) összeredményei. PmL. PPSK. főisp. ált. közig. ir. IV 401. b. 1800/1940. Megjegyzendő, hogy nem csak a „mozgalmár" háttér hiányzott, de a propaganda is sokkal kisebb mértékű volt. 311 10-es közigazgatási parancs (5463/1940. vkf/kat.közig; BAZ-SFL VI. 603. 234/1941; Verseghyné Tomori Viola: Az Erdélyi Szociális Szervezet. Magyar Női Szemle, 1940. november-december, 215-217.) 312 Kovrig Béla: A munka védelme im. 29-35. Diószeghy Erzsébet: A szociálpolitika problémái Erdélyben. Kárpátmedence, 1941. május, 49-51. (Diószeghy különben megjegyzi, hogy — hasonlóan a felvidéki tapasztalataihoz — főleg a középosztály okoz nehézségeket azzal, hogy csodát, de legalábbis 100%-os állami alkalmaztatást vár el.) Erdélyi körlevél. A Testvér, 1940. december, 3-4. 313 Az Országos Szociális Felügyelőség iratanyagának — becslésünk szerint — körülbelül a 85-90%-a pusztult el a háborús események következtében. A megmaradtak megtalálhatók: MOL. K-566. Sajnos a végrehajtó szervezetként létesített Közjóléti Szövetkezetekkel sem jobb a helyzet: iratanyaguk a levéltárak négyötödében — határon innen és túl — az 1945-öt követő oktalan selejtezések áldozatául esett. 314 Ennek ellentmondani látszik: Szabó János: Az Esztergom vármegyei Közjóléti Szövetkezet és tevékenysége, 1944. című tanulmányában (In: Évkönyv, 1992. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, Esztergom, 1992. 151-188. 315 Kirívó példája ennek Gömör-Kishont vármegye. A Közjóléti Szövetkezet 1943. november 26-i ellenőrzésén kiderült, hogy a közjóléti előadó (amúgy vármegyei aljegyző) „sem szellemi képességénél, sem modoránál fogva nem alkalmas". S bár a revízió alkalmával hiányzott 22104 pengő, az Országos Szociális Felügyelőség ellenőrének ismételt kérésére sem történt meg felelősségre vonása, sőt, az alispán — írásban! — mentegetőzésként arra hivatkozott, hogy az immár sikkasztással is gyanúsított tisztviselő Lukács Béla pártelnök közeli rokona, amiért is „érinthetetlen". A további
