Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 609 ugyanakkor az öregségi ellátás szintjét — a OMBI kezelésében — lényegében az anyaországi szintre szállították le. A kompromisszumos — és öszvér — megoldás szinte azonnal a támadások kereszttüzébe került. Az OMGE lapja, a Köztelek tiltakozását egy pamflet követte (valószínűleg szintén az OMGE megbízásából), mely „elviselhetetlen szociális terheket" emlegetett, és óva intette a kormányzatot a „termelés egyensúlyát végzetesen befolyásoló", „meggondolatlan lépésektől", a „Kaposváron meghirdetett tévutak" követésétől.23 9 Az írás azonban nem elsősorban a felvidéki gazdák sorsáért aggódott: sokkal inkább az ottani szociális ellátórendszer anyaországi bevezetését utasította el. Tiltakozások születtek más oldalról is: főleg a korábban viszonylag magas összegű nyugdíjat kapó volt magánalkalmazott tisztviselők panaszkodtak az életszínvonaluk nagyfokú csökkenése miatt.24 0 Akiket azonban a leginkább sújtott a magyar társadalombiztosítás bevezetése: a mezőgazdaságból élő munkavállalók, érdekképviseletük nem lévén, nem tiltakozhattak.24 1 A közigazgatás elutasító magatartása is ebbe az irányba hatott, nem is szólva a „hazafias propagandáról", mely minden elégedetlenkedőt Pozsony ügynökeként állított be.24 2 A társadalombiztosítás rendezéséhez hasonlóan húzódott a visszacsatolt területek földbirtok-viszonyainak rendezése. Tekintettel arra, hogy a korábban számukra kiosztott parcellákról a legionáriusok és telepesek java része még november folyamán — önként vagy hatósági nyomásra — eltávozott, igen nagy földterületek maradtak gazda nélkül.24 3 Az kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy politikailag vállalhatatlan a korábbi nagybirtokrendszer visszaállítása; ugyanakkor ádáz vita dúlt arról, hogy az egykori cselédek kapják-e a földet kisparcellákban, vagy inkább 239 _r ; Az OMGE és a kishaszonbérletek alapításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat. Köztelek, 1939. 6. 91-92. Szociális biztosítás vagy többtermelés? A magyar mezőgazdaság válaszúton. Budapest, 1939. A kérdés ilyetén felvetése a „túloldaltól", a szociális védelem kiterjesztésének sürgetőitől sem állt messze. Bikkal Dénes: A mezőgazdasági munkavállalók betegségi biztosításának problémája. Bp, 1944. 240 Pl. BAZ-SFL, Zemplén vm. alisp. ir. 11.666/1939. Kielégítésükre egyébként az 1600/1939. Me. rendelet külön alapot létesített. (1600/1939. Me. A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken a 11.770 Me. számú rendelet értelében a volt csehszlovák törvények alapján nyugdíjban részesülő felsőbb szolgálatban álló magánalkalmazottak nyugdíjának segély címén való kiegészítése tb. Társadalombiztosítási Közlöny, 1940. 6, 207-209.) 241 Az 1920:XVIII. törvénycikk bevezette a magyarországi mezőgazdasági érdekképviseletek (Mezőgazdasági Kamarák) rendszerét, ahol a mezőgazdasági munkavállalók és kisbirtokosok csak a kamarán keresztül nyilváníthattak véleményt - ott viszont abszolút kisebbségben voltak, a tagok egyötödét, majd az 133.000/1937. Fm. rendelettől kezdve egyhatodát választhatták meg. (Az 1920. évi törvénycikkek. Magyar törvénytár. Szerk.: Térffy Gyula. Franklin Társulat, Budapest, 1921. 62-74. Moi. Rend. T, 1937. 1392-1397.) A Felvidéken való megszervezésükről az 1939. február 24-i minisztertanács döntött (41. napirendi pont. MOL. K-27. 199. dob.) 242 Pozsony újabb rágalmai. Felvidéki Újság, 1939. május 12; Pozsony „aggódik" Felvidékünk magyar munkavállalóiért. Bars, 1939. június 22. Megjegyzendő, hogy nagyon sokan megtalálták a kiskaput: mivel mindig a legutolsó munkahely jellege volt az irányadó, a 65 éves koruk betöltése előtt néhány hétre-hónapra elszegődtek ipari segédmunkásnak, s így az ΟΤΙ lényegesen magasabb nyugdíját kapták meg. (Bikkal Dénes: A mezőgazdasági munkavállalók im. 54-55.) 243 A többség nem kényszer hatása alatt távozott, bár az utóbbira is volt példa, így a somorjai járásban a Honvédség kényszerítette távozásra a birtokosokat. (Elekes Imre: Feles és maradványbirtokok a megye visszacsatolt négy járásában. In: Komárom vármegye évkönyve, 1941. Sátoraljaújhely, 1940. 197-201.)
