Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
608 HÁMORI PÉTER vénycikk óta sürgették eredménytelenül a szakemberek, az utóbbit pedig csak az 1938:XII. törvény valósította meg, de rendkívül alacsony szintű ellátással.23 3 A rendezésről 1938. november 5-én kezdődtek meg a tárgyalások a Pénzügyminisztérium, a három nagy biztosítóintézet (ΟΤΙ, ΜΑΒΙ, és OMBI) illetve a Miniszterelnökség szakértőinek bevonásával.234 Kezdettől nyilvánvaló valamennyi résztvevő számára, hogy a megoldás egyáltalán nem csak gazdasági, hanem politikai kérdés is: ha ugyanis a magyar rendszert vezetik be, az nagyfokú — és jogos — elégedetlenséget fog kiváltani a magukat megrövidítettnek érzők körében, ha pedig a csehszlovák megoldásokat tartják fönn, akkor előbb vagy utóbb az anyaországi nyugdíjak szintjét is ahhoz kell fölzárkóztatni, (amit főleg a Pénzügyminisztérium ellenzett hevesen).23 5 Az elhúzódó tárgyalások miatt a kormány szükségmegoldáshoz folyamodott: a katonai közigazgatás (illetve a szociális tanácsadók) „becslései" alapján állapították meg a nyugdíjjogosultak körét és ellátásuk mértékét, amit aztán az államkincstár fedezett.23 6 A véglegesnek szánt rendezésre a többoldalú sürgetés dacára csak január végén került sor.23 7 Eszerint megmaradt a mezőgazdasági munkavállalók betegségbiztosítása, aminek ügyintézését a versengő biztosítók közül az ΟΤΙ kapta meg;238 233 A 65. év felett járó évi 60 pengő (!) járadékalaptörzs még az ΟΤΙ szakértői, Kovrig Béla és Bikkal Dénes szerint is nevetségesen alacsony volt; ráadásul, ha a munkavállaló egy élet takarékosságával egyszobás háznál vagy kisebb szántóföldnél többet szerzett, még ettől is elesett. Kovrig Béla: Őszinte szó a mezőgazdasági öregségi biztosításról. Budapest, 1938. (Megjegyzendő, hogy Kovrig a legőszintébb felháborodás hangján szól az — épp az országgyűlés előtt fekvő — tervezetről). Bikkal Dénes: Magyar szociálpolitika. A dolgozó társadalom szociális védelme Magyarországon. Bp, 1943. 58-59. Ezzel szemben a nagybirtokos érdekeket képviselő OMGE lapja, a Köztelek megdicsérte a kormányt, mondván:, A vállalható terhek határait mindenkor úgy kell megszabni, hogy azok a termelés jövedelmezőségét ne kockáztassák.... A szociálpolitikai alkotások terén csak fokozatosan haladhatunk előre." (Rt.: A gazdasági munkavállalók öregségi biztosítása. Köztelek, 1938. 3-4. 21-22.) 234 Jegyzőkönyveiket ld.: Országos Társadalombiztosító Intézet, Elnöki Iratok, MOL Ρ-1240. 83. es. 235 Keresztes-Fischer Ferenc a minisztertanácsban is ezt az álláspontot képviselte: „Készségesen elismeri, hogy a csehszlovák aggkori és rokkantsági biztosítás rendszerének fenntartása azt fogja eredményezni, hogy a szociális terhek tekintetében a Felvidék és az anyaország között mélyreható eltérés fog mutatkozni. Ezt az eltérést rövidesen át kell majd hidalni, az áthidalás azonban — nézete szerint — csak úgy történhetik, hogy az anyaország aggkori és rokkantsági biztosítási rendszerén is bizonyos változtatásokat hajtanának végre." Mt, 1939. január 20. 23. napirendi pont. MOL K-27, 199. dob. 236 Erre a célra tekintélyes összeget, 300.000 pengőt biztosítottak 1939. első félévére. Mt, 1938. december 23, 23. napirendi pont. Uo. A rendszernek az elhúzódó átalakítását több fórum is bírálta. (Újra kell rendezni az új területek társadalombiztosítását! Magyar Nemzet, 1938. november 22.) 237 10.400/1939. Me. Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet balesetbiztosítási ügykörének a Magyar Szent Koronához visszacsatolt kárpátaljai területekre való kiterjesztése tb. Társadalombiztosítási Közlöny, 1939. 27, 573. Tárgyalta az 1939. január 20-i minisztertanács. Ezt a 11.770/1939. Me. rendelet kiterjesztette Kárpátalja területére is, és úgy módosította, hogy minden, a csehszlovák törvény szerint nyugbéijuttatásra jogosult személy automatikusan jogosult maradt (11.770/1939. Me. A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken a társadalombiztosítás rendezése tb. Társadalombiztosítási Közlöny, 1940. 1, 34-61.) A meglehetősen áttekinthetetlen rendszert a — különben egységesítő szándékkal kiadott — 300/1941. Me. is fenntartotta (Az öregségi, rokkantsági stb. biztosításnak a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken való rendezése. Moi. Rend. T. 1941. 28-76.) 238 Ez ellen különösen az orvostársadalom részéről jelentkeztek tiltakozások. Zemplényi Imre egyenesen úgy fogalmazott, hogy az „OTI a magyar orvostársadalom Trianonja". Zemplényi Imre im. 1270)
