Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
A MAGYAR A MAGYARÉRT MOZGALOM TÖRTÉNETE (1938-1940) 575 kértelmet testesítették meg.3 7 Bevonásuk a szociálpolitika — egymással rivalizáló — két gazdájának, a Miniszterelnökségnek és Belügyminisztériumnak a támogatását, egyben pedig a két fél közti érdekegyeztetést biztosította. Az utóbbit szolgálta az egyre inkább önálló hatalmi ággá váló, vagy legalábbis ilyen aspirációkkal bíró Honvédség képviselőjének a meghívása is.3 8 Az akció élére a miniszterelnök — elég nagy megrökönyödést keltve — saját feleségét állította. Az önmagában egyáltalán nem volt szokatlan, sőt, inkább szabályszerűnek számított, hogy egy karitatív jellegű szervezet élén egy nő, társadalmi előkelőség felesége álljon, ám ezek a korábbi példák3 9 mind lokális, helyi jellegű gyűjtések és segélyezések voltak. Velük szemben az országos ínségenyhítő akció 1922-es kezdetekor még Horthy Miklós nevét viselte,4 0 amikor azonban 1925-ben évente való rendszeres megrendezése mellett döntöttek, a fővédnök a kormányzó felesége lett, s ettől kezdve a többi, szociális célú országos gyűjtés élére is őt kérték föl.41 A tervezett felvidéki akcióval kapcsolatos nehézségek már a megnyitó értekezleten világossá váltak. Habár a csehszlovák és a magyarországi szociálpolitika közti lényeges szintkülönbség a résztvevők előtt nyilvánvaló volt — Kovrig Béla drámai, bár aligha eltúlzott színekkel ábrázolta ezt4 2 — a népgondozási, népvédelmi, közegészségügyi intézmények tényleges helyzetéről, a lakosság élelmiszerrel és más közszükségleti cikkekkel való ellátottságáról, a munkanélküliségről objektív képet alkotni aligha lehetett. Kovrig ugyanakkor — igaz, „személyes véleményeként" — hangsúlyozta: a kormányzatnak a várt visszacsatolás utáni hetekben-hónapokban a legsúlyosabb szociális helyzettel kell szembenéznie a Felvidéken. A társadalmi és az abból fakadó morális válság kezelésére nagyszabású, összehangolt segítséget és azt kiegészítendő széles körű propaganda megindítását, egy országos mozgalom szevezését tartotta szükségesnek. 37 Az V Osztály szervezéséről és működéséről ld.: Hámori Péter: Kísérlet egy „Propagandaminisztérium" létrehozására. A Miniszterelnökség V, Társadalompolitikai Osztályának története, 1938-1941. Századok, 1997. 2. 353-382. Kádár (László) Levente ekkor még a Belügyminisztérium V., Igazgatási Rendészeti Osztálya élén állott, de gyakorlata és hajlama a szociálpolitikához fűzte (korábban az Országos Stefánia Anya- és Csecsemővédelmi Szövetségben, később pedig a Belügyminisztérium Π., Gyámügyi, Egészségügyi és Társadalompolitikai Törvényelőkészítő Osztályán volt miniszteri tanácsos). (Magyarország tiszti cím- és névtára, XLiy XLV és XLVI. köt. Budapest, 1936, 1937, 1938; illetve Kádár Aba által rendelkezésre bocsátott dokumentumok és szóbeli közlések, 2000. november 24.) 38 Boldogh Gyula alhadbiztos személyében. (Vitéz [sic!] Imrédy Béláné: „Magyar a Magyarért". A mai magyar szociálpolitika. Az 1939. évi Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam előadásai. Szerk.: Mártonffy Károly. A korszerű közszolgálat útja, 10. k. 727-741.) A Honvédség politikai szerepének előzményeiről ld.: Vargyai Gyula: A hadsereg szerepe a magyar belpolitikában a 30-as évek első felében. MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1980. 205-216. 39 Szentkeresztyné Nyegre Rózsi: SOS. Szociális, karitatív és közhasznú intézmények és eljárások útmutatója. Budapest, 1930. III kiadás: 1939. Az utóbbiban — ha röviden is — a Felvidék szociális intézményeit is ismerteti. 40 6000/1922. Bm. Az Országos Ínségenyhítő Mozgalom megszervezése. PmL. PPSK alisp. ált. közig. ir. IV 401. b. 650/1922. 41 A Horthy Miklós Kormányzóné Őfőméltósága által megszervezett országos adománygyűjtés részletes szabályozása. Szám nélküli belügyminiszteri körlevél alispáni másolata, Baranya Megyei Levéltár (BML) Alispán ált. közig, iratai IV 410.b. 12.244/1925. Abban, hogy a Központi Iroda vezetője nem Horthyné, hímem Imrédyné lett, többen kettejük rivalizálását látták. (Ld.: Imrédy Béla a vádlottak padján, im. 28.) Ha burkoltan is, ezt látszik megerősíteni Fáy István zempléni főispán is (A főispán felhívása a téli segélyakcióhoz. Zemplén, 1939. november 11.) 42 Alfóldy Alajos közlése, 1991. október 15-16.
