Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 555 is felvetette.10 1 A kinevezés azonban elmaradt, helyette egy kompromisszumos megegyezés született az említett tárgyaláson, miszerint a francia tábornok a lengyel hadsereg fővezérkari főnökét, Tadeusz Rozwadowski tábornokot segíti tanácsaival.10 2 Weygand kinevezését azért vetették el, mert sértette volna Pilsudski féltékenyen vigyázott katonai presztízsét. Egyébként Weygand-nak is az volt a véleménye, hogy a lengyel hadsereget egy lengyelnek kell parancsnokolnia, s a lengyel hadseregnek kell megmenteni az országot. Megfelelő tábornok hiánya esetén azonban elképzelhetőnek tartotta egy olyan főtisztnek a kinevezését, aki a szövetséges vezérkar tanácsait és parancsait követi. Augusztus 9-én a politikai és a katonai funkció szétválasztása Lloyd George és Millerand Hythe-i találkozóján ismét felmerült, s döntöttek: egy olyan vezérkari főnök kinevezését követelik, „aki semmiféle más funkciót nem tölt be, s elfogadja a szövetséges tisztek tényleges támogatását". Másnap ezt a döntést Weygand megkapta Foch levelével és a lengyel kormány javaslatával együtt, miszerint a tábornok vegye át a fővezérkar főnökének funkcióit. Weygand azonban döntési szabadságot kért a maga számára, s a Fochnak írt válaszában kihangsúlyozta: „Ma, ily közel a döntő csatához, lehetetlen felváltani a vezérkari főnököt: ez a vereséget jelentené. A parancsnoklási szokások annyira különböznek a miénktől, a kocsi annyira másképpen megy, hogy egy külföldi nem tudja kézbe venni a gyeplőt. "103 Weygand tehát megmaradt tanácsadónak, s e minőségében arra törekedett, hogy a súlyosbodó lengyel helyzetre felhívja a szövetségesek figyelmét. Foch-nak az aggasztó puska- és töltényhiány miatt tett szemrehányást, mert a lengyel vezetés ezt a magára hagyás egyik bizonyítékának tekintette. Másik célja a lengyel ellentámadás megszervezése volt. A július végén kezdődött értekezletek, beszélgetések során, melyeken időnként Pilsudski, és Sosnkowski hadügyminiszter is részt vett, alakult ki a varsói csata terve, melyet Weygand augusztus 6-án juttatott el Foch-nak. Ebben azt írta, hogy a lengyel parancsnokság a döntő csatát északon tervezi, s a Varsó-Visztula vonalon állítja meg az ellenséget. Hozzátette, ezt maga is támogatja, mivel egyedül ez tűnik megvalósíthatónak.104 S hogy ki találta ki a varsói csata tervét? Venner szerint Weygand javaslatára született meg, aki azonban az érdemet Pilsudskinak hagyta, s magának a végrehajtás feladatát tartotta meg. A francia történész szerint Weygand fő érdeme az a felismerés volt, hogy Lvov felől nem kell a Vörös Hadsereg támadására számítani, s így Varsó védelmére és az ellenoffenzívára lehet koncentrálni.105 Goyet szerint Pilsudski magának követelte a tervet, amelyet augusztus 5-ről 6-ra virradó éjszaka talált ki.10 6 Wandycz, Hubert Camon francia tábornok könyvére alapozva szintén Pilsudskinak tulajdonítja a varsói csata tervét,10 7 míg 101 Goyet·. 29-35. A dokumentum a Legfelsőbb Tanács által kinevezett francia katonai parancsnokot említ. 102 Uo. 35. A tábornokot — a háború alatt tüzértiszt volt az osztrák hadseregben —július 21-én nevezték ki a fővezérkar élére. 103 Goyet: 44-45. 104 Uo. 42. Wandycz: 361. 105 Bugyonnij Lvovot akarta elfoglalni. Venner: 234-235. 106 Goyet: 42. 107 „Kétségkívül Pilsudski marsall a szerzője annak a manővernek, amelyik megmentette Lengyelországot. " - írja Camon (La manoeuvre libératrice du maréchal Pilsudski contre les Bolchéviks, Paris 1929.) Idézi Wandycz: 362. Weygand maga is elismerte, hogy Pilsudski valósággal felvillanyozta a katonákat.
