Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
556 Thomasz Schramm és Henryk Bulhak Weygand tevékenységét reálisnak, de korlátozottnak tartja, s közvetve ők is Pilsudski szerepét erősítik meg.108 A kortárs, Sikorski tábornok a háborúról szóló könyvében azt íija, hogy Weygand egy stabil front létrehozását javasolta az ország belsejében, a Bug folyónál, ahol jelentős tartalékokat lehet képezni, majd ezek felhasználásával az ellenoffenzívát két szárnyon kell megindítani. A lengyel főparancsnokság viszont az egy szárnyon való támadás mellett döntött, s az augusztus 6-i, történelminek nevezett parancs ezt valósította meg. A döntést Sikorski Pilsudskinak tulajdonítja.109 Ha viszont megnézzük az augusztus 6-i terv részleteit, akkor máris kiderül, alapvetően nem különbözik Weygand elképzeléseitől. A lengyel parancsnokság ugyanis az Orzyc és a Narew folyókat választotta fő védelmi vonalként, Pultusk, a Varsó-Visztula és a Demblin-Wieprz hídfőállásokkal11 0 együtt, tehát az ország központi részébe koncentrálta az erőket, ahogy Weygand is tervezte. A csata idején néhány napig a francia tábornok nem hivatalos államfő is volt, mivel Pilsudski elhagyta a fővárost és Wieprz folyó térségéből Minsk-Mazowiecki, Siedlce és Biala irányába vezette a hadműveleteket. Az államfő nélkül maradt Varsóban miniszterek, diplomaták Weygand-hoz fordultak, aki a francia katonai misszió segítségével megszervezte a főváros védelmét.11 1 Nagy szerepe volt abban is, hogy az északi hadseregcsoport élére Haller tábornok került, az 5. Hadsereg parancsnoka pedig Sikorski lett. S bár saját szerepét csökkentette a sajtónak adott nyilatkozatában, kijelentve, hogy a „győzelem lengyel volt, a terv szintén, s a hadsereg is".112 Ennek ellenére, mielőtt augusztus 25-én elhagyta volna a fővárost, a Varsó védelmében, a Visztula menti csatában játszott technikai, tanácsadói szerepéért joggal kapott varsói díszpolgárságot és méltán vehette magához Báthory István kardját. Weygand ügyében még teljes volt az egyetértés Párizs és London között. A Visztula menti ütközet előestéjén, pontosabban augusztus 10-én azonban a francia politikai vezetés olyan lépésre szánta magát, amely homlokegyenest ellenkezett az angolok véleményével, érdekeivel: Millerand nyilvánosan bejelentette Wrangel elismerését. Ε lépés nem előzmény nélküli, hiszen Millerand a képviselőház július 20-i ülésén már kijelentette, hogy a Krímben egy igazi, a nép szimpátiáját és támogatását élvező kormány jött létre.113 Sztruvénak, Wrangel külügyminiszterének és ekkor személyes párizsi képviselőjének aztán bizalmasan kijelentette: kész de facto kormányként elismerni Dél-Oroszország fegyveres erőinek kormányát. Feltételként szabta azonban, hogy Wrangel fogadja el az előző orosz kormányok pénzügyi kötelezettségeit azon a területen, amelyet csapataival ellenőrzése alatt tart. További feltételként szerepelt a földosztás elismerése, s az, hogy egy demokratikus, népképviseleti elven nyugvó nemzetgyűlést hívnak össze. Mille-108 Schramm, Thomasz - Bulhak, Henryk·. La France et la Pologne 1920-1922. Relations bilatérales ou partie d'un systeme européen de sécurité? Guerres mondiales et conflits contemporains - 1999 septembre, 42. 109 Sikorski: 52. 285. 110 Uo. 53. 111 A diplomáciai testületet Poznanba telepítette, s augusztus 16-án késő este csak a a pápai nuncius, Ratti, valamint az olasz nagykövetség személyzete maradt a fővárosban. 112 Wandycz: 363. 113 Mémoires du Général Wrangel, Édition Jules Tallandier, Paris 1930. 227.
