Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
550 Az angol álláspont az egyre veszélyesebbé váló helyzetben is a háború elkerülésére irányult. Ezt a vonalat erősítette Lloyd George augusztus 10-i, alsóházi beszédében, melyben azt hangsúlyozta, hogy Angliát nem akarja belekeverni egy szovjetellenes háborúba. Később azt javasolta Varsónak, hogy a Kamenyev által augusztus 11-én Londonba eljuttatott békefeltételeket fogadja el. Ε feltételek azonban súlyosak voltak, hiszen a szovjet fél a lengyel hadsereg 60 ezer főre csökkentését követelte, megtiltotta a külföldi hadianyag behozatalát, külföldi csapatok fogadását, a szükségleteken felüli katonai felszerelést pedig át kellett volna adni Oroszországnak. Előírta a baltikumi kikötők orosz használatát úgy, hogy lengyel területen vonulnak át, semleges zónát jelölt ki, az oroszok pedig vállalták, hogy csapataikkal a Curzon-vonal közelébe vonulnak vissza. A szovjet tervekben egy munkásokból és parasztokból álló civil milícia felfegyverzése is benne volt.74 Ez, s az előbbi feltételek egyértelműen jelezték: Moszkva megtette az első lépéseket Lengyelország szovjet köztársasággá alakításához, s az angol politika még ezt a helyzetet is kész volt elfogadni. A New Statesman július 31-i száma75 szerint ugyanis Lengyelország két olyan nagyhatalom, mint Oroszország és Németország között nem lehet független. A szövetségeseknek és a lengyeleknek ezért vagy a németek felé kell kezet nyújtaniuk egy bolsevik ellenes politikához, ahogy ezt Churchill javasolja, vagy az oroszokkal kell egyezségre jutniuk. Különben Lengyelország elvész. Párizs számára egyik angol variáció sem volt elfogadható, ezért politikája eltávolodott Londontól. Jusserand augusztus 9-i kijelentése, miszerint „Lengyelország számunkra nélkülözhetetlen, s helyette nincs más se ma, se holnap",76 már ezt a politikát jelezte. A francia kormány pedig ellenállásra biztatta a lengyeleket. Igaz, csapatokat nem ígért, de fegyvereket, muníciót és tiszteket igen. A hadianyag Lengyelországba juttatása a Komintern által meghirdetett bojkott miatt nem volt könnyű feladat. A Torino-Bécs-Krakkó, valamint a Koblenz-Cottbus-Lesno vasútvonalak a csehszlovák és a német semlegesség miatt használhatatlanok voltak.77 1920. július elején azonban Pétin tábornok, bukaresti francia katonai attasé arról tudósította a francia hadügyminisztert, hogy Románia kedvezően viszonyul Lengyelországhoz. Bukarest megígérte, hogy 40 ágyút, 16.000 ágyúlövedéket, 12 ezer puskát, másfél millió töltényt és 120 géppuskát szállít a lengyeleknek abból a készletből, melyet az oroszok hagytak Romániában 1918-ban. S azt is, hogy megkönnyítik a hadianyagok átszállítását az ország területén. Elsősorban a Varsó által Szalonikiben vásárolt 1100 vagon mennyiségű készletről volt szó, valamint a Franciaországból küldött hadianyagról, mely Jugoszlávián keresztül érkezik Romániába. Ez utóbbi támogatás Lengyelországba juttatásához Magyarországgal is fel kellett venni a kapcsolatot, mivel a készlet a Szeged-Nagyvárad-Szatmár-Máramarossziget útvonalon juthatott ki Lengyelországba.78 Bu-74 SHM SSj vol. 114. Karski·. 61. Milioukov. 81. 75 MAE Europe 1918-1940. Pologne vol. 71. N°6.Varsovie, 20 août 1920. Vue anglaise sur le présent et l'avenir de la Pologne. Jusserand à Millerand. 76 Goyet: 27. 77 Sipos Péter: A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és az 1920. évi lengyel-szovjet háború, IN: El a kezeket Szovjet-Oroszországtól! Tanulmányok. Szerk.: Jemnitz János-Surányi Róbert-Tokody Gyula, Kossuth, Budapest 1979. 193. 78 MAE Europe 1918-1940. URSS vol. 251. ff.2-3. Bucarest, 1er juillet 1920.
