Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 549 az oroszokkal szemben, főleg a propagandájuk miatt, melyről már volt tapasztalata a Ruhr-vidéki zavargásoknál a Kapp-puccs idején.6 7 A német magatartásról Marcilly, a berlini antant misszió francia tagja július végén részletes tájékoztatást küldött.6 8 Szerinte a német közvélemény a lengyel eseményekkel kapcsolatban két variációt fontolgatott: háború a bolsevikok ellen az antanttal együtt, vagy fordítva. A szovjetekkel való kacérkodás azonban azt az illúziót igyekezett kelteni, hogy a konfliktus megoldásának kulcsa Németország lehet, egyébként a bolsevikokkal való együttműködés lehetősége a kormánypártoknál komolyan fel sem merült. Vezető német politikai körök a bolsevik veszélyt a versailles-i szerződés revíziójára igyekeztek felhasználni. A félreértések elkerülése végett azonban Millarand 1920. augusztus 11-i körlevelében megfogalmazta a német-szovjet együttműködéssel kapcsolatos francia álláspontot.6 9 Eszerint „a francia kormány megakadályozza Németországot abban, hogy a lengyel krízist a versailles-i szerződés megsértésére használja fel. Ha Németország nem tartja magát szigorúan e szerződés előírásaihoz, főleg a német-lengyel határt illetően, elszánta magát arra, hogy a német kormányt a Rajna jobb partján egy katonai akcióval kényszeríti erre". Ez a félelem végül alaptalannak bizonyult, mivel a német kormány július 20-án semlegességet hirdetett, és szeptember elsejei beszédében Simons megerősítette: ez volt az egyedüli járható út, egyébként Németország hadszíntérré válik.70 Berlin legfeljebb attól tartott, hogy éppen a semlegességi politika vezethet konfliktushoz az antanttal abban az esetben, ha német területen keresztül akarják elérni Lengyelországot a szövetséges csapatok. Ráadásul ez, illetve a hadianyagszállítás még polgárháborúhoz is vezethet a német munkások Lengyelországgal szembeni bojkottja miatt.7 1 Millerand és Lloyd George az augusztus 8-án Hythe-ben tartott konferencián közös álláspontot alakított ki Lengyelországgal kapcsolatban, miszerint mindent megtesznek a lengyel függetlenség megőrzéséért az etnikai határokon belül.72 Párizs és London között, úgy tűnt, még mindig az egyetértés az erősebb. Ezt mutatja az is, hogy július 21-én közös missziót küldtek Varsóba Lord Abernon és Radcliff tábornok, valamint a francia Jusserand és Weygand tábornok részvételével. A hadihelyzet alakulása miatt a lengyelek elfogadták a szövetségesek javaslatát, s július 22-én fegyverszüneti kérelemmel fordultak a szovjet kormányhoz. A szovjet erők közben augusztus elsején elfoglalták Breszt-Litovszkot, és Varsó közelébe értek. A Komintern moszkvai kongresszusa a közeli győzelemre számított, s ennek érdekében még május 18-án felhívást intézett a világ dolgozóihoz, hogy ne támogassák a lengyeleket.73 Július 10-én a lengyelek a nyugati szövetségesek segítségét kérték. 67 Hovi: 39-40. 68 MAE Europe 1918-1940. Allemagne vol. 374. ff. 193-196. N° 1414. Berlin, 31 juillet 1920. 69 MAE PA-AP 118-Millerand, vol. 69 Paris, ff.15-16. 11 août 1920. 70 MAE Europe 1918-1940. Allemagne vol. 374. N° 557. fT.229-233. Berlin, 3 septembre 1920. Charles Laurent, berlini francia nagykövet a külügyminiszternek. Simons a Reichstag külügyi bizottsága előtt tartott beszédet. 71 MAE Europe 1918-1940. Allemagne vol. 374. N° 1434. fT.199-200.Berlin, 3 août 1920. 72 MAE, PA-AP 118-Millerand, vol. 69 Paris, 11 août 1920. ff.15-16. 73 Június 17-én a belga kormány megtiltotta az élelmiszer és a fegyver eladását a lengyeleknek. Július 20-án Németország és Csehszlovákia egyaránt megtiltotta a fegyver és hadianyag átszállítását országaik területén a lengyel frontra, az angol szakszervezetek pedig sztrájkkal fenyegettek.
