Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
A LENGYEL-SZOVJET HÁBORÚ ÉS A FRANCIA KÜLPOLITIKA 541 egyszerű képletbe foglalni. Nem, mert a kontinens e régiójában minden bizonytalan, lezáratlan. Foch 1920. január 22-i levele is ezt jelzi.3 0 Ebben Rozwadowski tábornok, a franciaországi lengyel katonai misszió vezetője felhatalmazást kér, hogy a lengyel hadügyminiszter fegyvert — 300 ezer Mauser puska, 8 millió db töltény, s ezer tonna puskapor — vásárolhasson Németországban. Foch elismeri, ezzel a hatalmas mennyiséggel a lengyelek az egész keleti frontot el tudják látni, s azt is, hogy a Legfelsőbb Tanács január 5-én minden ilyen jellegű felhatalmazást felfüggesztett addig, amíg a brit képviselő más utasítást nem kap kormányától. A bolsevik fenyegetést, s ebből következően a lengyel katonai helyzetet azonban olyan súlyosnak ítélte, hogy döntést sürgetett, s erre, a brit kormány fenntartásaival, február 3-án került sor, felhatalmazva a lengyeleket az említett hadianyag megvásárlására.31 Március elsejei levelében3 2 Millerand megerősítette, hogy orosz támadás esetén a környező és már elismert államok minden lehetséges támogatásra számíthatnak, hozzátéve, hogy ezt az elvet a Legfelsőbb Tanács február 25-i londoni találkozója megerősítette. Ez persze nem jelentette a lengyelek bátorítását a bolsevikokkal való háborúra. A lengyel-szovjet viszony, valamint az európai helyzet törékeny voltát jól fejezi ki az új lengyel követnek, Panafieu-nek küldött Millerand-levél,3 3 melyben Oroszország és Németország szomszédságából adódóan Lengyelország sajátos helyzetére hívja fel a figyelmet. A követ egyik feladatának a német propaganda figyelését és ellensúlyozását tekinti, nehogy Lengyelország német befolyás alá kerüljön. S erre az óvatosságra Párizsnak volt oka, hiszen a fegyverszünet óta a német kormány egyik célja a lengyel-román sorompó kialakításának, illetve Lengyelország létrehozásának a megakadályozása volt a balti bárókkal való együttműködéssel, valamint a litvánok és az ukránok lengyelek elleni izgatásával.34 Oroszországgal kapcsolatban az instrukció jelzi, hogy a lengyel-szovjet béketárgyalások ha nem is hatékonyan, de elkezdődtek. Ebben a helyzetben Millerand javaslata: Varsó a saját érdekeit vegye fontolóra, mert a szövetségesek sem a békekötést, sem annak elvetését nem tanácsolj ált. Sőt azt is hozzáteszi, hogy a béketárgyalásokon a lengyel kormány túlzott területi követelésekkel ne jöjjön elő, azaz ne kéije az 1772-es határokat, mert ezt a kérést a szövetségesek sem tudják elfogadni. Az első felosztás óta ugyanis a népesség összetétele megváltozott. Panafieu figyelmét arra is felhívja a miniszterelnök, hogy a szomszédos országok, mindenekelőtt Csehszlovákia és a lengyelek baráti kapcsolata fontos, mert nem szeretné, ha Lengyelország és Magyarország között valami öszszejátszás alakulna ki a csehek rovására. Ε dokumentumok a francia politika óvatosságát sugallják. Ennek egyik oka a lengyel ambíciókban keresendő, melyek nem voltak ismeretlenek Párizs előtt. A másik okot a német helyzetben kell keresnünk. 1920 elejétől ugyanis német 30 MAE PA-AP 118-Millerand vol. 69. Foch a békekonferencia elnökének. Paris, 22 janvier 1920. N° 31/2. 31 MAE PA-AP 118-Millerand vol. 69. Résolution. A lengyel fegyverigényt a németektől elvett arzenálból, valamint a Francia Keleti Hadsereg feleslegeiből elégítették ki. Houi: 48. 32 MAE PA-AP 118-Millerand vol. 69. 33 MAE Europe 1918-1940. Pologne vol. 130. ff.70-72. Instruction à M. de Panafieu. 4 mars 1920. 34 MAE Europe 1918-1940. Allemagne vol. 373. Berne, 13 septembre 1919. f.81.
