Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Majoros István: A lengyel-szovjet háború. Wrangel és a francia külpolitika 1920-ban III/533
540 volt jelen. A szövetségesek az árut áruért elvet képviselték. Hamarosan kiderült, hogy a bolsevik hatalomnak nincs áruja, amelyet cserébe adhatott volna, ezért aranyat ajánlott pénzben és rúdban.2 6 Ε megoldás ellen viszont Párizs tiltakozott, s ennek okait Millerand foglalta össze a brit és az olasz kormány számára.27 A francia miniszterelnök az elvvel, a normális gazdasági körülmények megteremtésével egyetértett, s azzal is, hogy segítsék Oroszország elszigeteltségének megszüntetését. Azt azonban ellenezte, hogy az arany kiáramoljon, mert a francia kormány szerint a szovjethatalom nem rendelkezhet az ország javaival, mivel azok zálogul szolgálnak a hitelezőknek. A másik kifogás az volt, hogy a konceszszióknak nincs értéke, ha olyan kormány adja, amelyet nem ismertek el. Ε két tényező mellett a bizonytalanságot erősítette az is, hogy Moszkva nem adott garanciákat a cári birodalom kötelezettségeinek, mindenekelőtt a hiteltartozásoknak a teljesítésére. S bár Barthou, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke bírálta a francia kabinet orosz politikáját, Párizs ragaszkodott ahhoz, hogy először a múltat rendezzék, s aztán lehet beszélni a jövőről. London az ellenkező álláspontot képviselte: először kapcsolatot akart teremteni, s azután foglalkozni múltbeli kérdésekkel. Ε nézeteltérés azt eredményezte, hogy április végén a kereskedelmi tárgyalásokat az angolok és az olaszok Franciaország nélkül kezdték újra.28 A kereskedelmi kapcsolatokban mutatkozó angol-francia nézeteltérések a lengyel kérdésre is hatással voltak. Ebből persze még nem következett az, hogy a lengyel törekvéseknek Párizs minden esetben szabad utat adott. A lengyel politika továbbra is függött, elsősorban a német kérdéstől, de Varsóval szemben Párizs mindig is támogatóbb maradt mint London. Ezt mutatja Laroche, a külügy politikai igazgatójának 1920. január 20-i memoranduma, amelyben röviden felvázolja Franciaország keleti politikáját az új külügyminiszternek, a miniszterelnöki funkciót is betöltő Millerand-nak. Az Oroszország határain létrejövő új államok elismerését javasolja, s azt is, hogy segítsenek, ha támadás éri őket, de offenzív magatartásukat ne támogassák. Hogenhuis-Séliverstoff szerint ez egy hallgatólagos együttélés Oroszországgal, míg szomszédai jövőjéről a Quai d'Orsay-nak nem volt terve.29 A lengyel, vagy a kelet-európai helyzetet persze korántsem lehet ilyen 26 A cári korszak aranykészletét 1 milliárd dollárra becsülték. Ennek felét azonban elvitte a háború. A megmaradt részt a bolsevikok szállították Kazanyba 1918 februárjában, amikor a németek offenzívába kezdtek. A cseh légió azonban ezt a készletet elfogta, s átadta Kolcsaknak. 1920 elején, Kolcsak bukásakor már „csak" 230 millió maradt, amely ismét a bolsevikok kezébe került. A breszti béke mintegy 60 milliót elvitt, s a maradékot a szovjet bankok kapták meg. Közben az aranybányászat folytatódott, így az antanthatalmakkal való tárgyalások kezdetén a szovjethatalom 500 millió dollár értékű arannyal rendelkezett. Mourin, Maxim: Les relations franco-soviétiques, 1917-1967, Payot, Paris 1967. 127. 27 MAE PA-AP 118-Millerand vol. 69. Paris, 1er juin 1920. ff.9-11. Június 7-i levelében Halgouet, londoni francia nagykövetnek is összefoglalja Párizs orosz politikájának alapelveit. MAE PA-AP 118-Millerand vol. 69. ff. 12-13. N° 4717. Slovès, Ch.H.·. Les relations commerciales entre la France et l'Union des Républiques Soviétiques Socialistes, Thèse soutenue 7 mars 1935 à 14 heures. Librairie L.Rodstein, Paris 1935. 20-21. 28 Slouès: 22. Az első angol-szovjet ideiglenes kereskedelmi megállapodásra 1921.márciusl6-án került sor. Ez egyben Moszkva de facto elismerését is jelentette. 29 Hogenhuis-Séliverstoff, Anne·. Les relations franco - soviétiques 1917-1924, Publications de la Sorbonne Série Internationale 17. Paris 1981.169. Hovi, Kalervo: Alliance de revers. Stabilization of France's Alliance Policies in East Central Europe 1919-1921, Turku, 1984. 47.
