Századok – 2001
KRÓNIKA - Szent István arcai (Balogh Piroska) II/530
KRÓNIKA SZENT ISTVÁN ARCAI Beszámoló a Szent István és kora címmel Székesfehérváron megrendezett tudományos konferenciáról „Rendeljük, hogy a Szent Király ünnepét minden esztendőben, ha csak valami nagy nehéz ügynek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárott tartozunk megülni". Ε II. Endre király dekrétumából, közismertebb nevén az Aranybullából kiemelt szavak díszítik a székesfehérvári Városháza tanácstermének falait. Ε szavak alatt, e szavak jegyében gyűlt össze a Magyar Történelmi Társulat és számos érdeklődő 2000. szeptember 23-án, hogy meghallgassa a Szent István és kora című tudományos konferencia előadóit. Nem pusztán ünnepi alkalom volt ez a magyar történettudomány művelői számára: komoly tétje volt a konferenciának. 1988-ban az ugyanitt, Székesfehérváron megrendezett Szent István emlékülés záró mondata Kovács Péter művészettörténeti előadásának végszava volt. így hangzott: „Kíváncsian várjuk, megszületik-e a kor új, tartalmas Szent István-képe?" Ε végszó mögött pedig nemcsak ikonográfiái aggodalmak rejtőztek. Szinte jelképes egybeesés, hogy ugyanekkor, Szent István halálának 950. évfordulóján jelent meg egy reprint válogatás. A válogatás alapja az 1938-ban napvilágot látott Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján háromkötetes reprezentatív kiadvány volt, mely annak idején Serédi Jusztinián bíboros szerkesztésében látott napvilágot. A három kötet ötven tanulmánya a két világháború közötti történésznemzedék Szent István-képét sűríti. Részint publicisztikai, politikai ízű mellékzöngéktől nem mentes tanulmányok ezek, melyek a szent istváni állameszme tanának, a magyar nagyhatalom reprezentációjának képviselőjeként mutatják Szent Istvánt. Az effajta megnyilvánulásokban, akárcsak Aba Nóvák Vilmosnak szintén a székesfehérvári Városházán látható Szent Jobb-freskóin, a Szent István-portré körvonalai halványak, elmosódottak - annál élesebbek viszont az 1930-as évek politikai életének kontúrjai. Ám e kötetekben olyan tanulmányokra is bukkanhat az olvasó (Moravcsik Gyula, Balogh József, Ember Győző, Váczy Péter és néhányak neve alatt), melyek pontos, példamutatóan tudományos hevülettel kortársak és hajdanvolt történeti korok Szent István-képét vetítik színesen szeme elé. 1988-ban a székesfehérvári konferencia résztvevői, ha a közvetlen politizálást, netán az „I. István vagy Szent István?" kérdést megkerülni kívánták, vagy a filológiai hagyományhoz nyúltak vissza (pl. Gerics József), vagy jobb híján a Szent István-kultusz történetével vagy a szentkorona-tannal foglalkoztak, némi aktualizáló mellékízzel. Szent István alakja inkább figyelmeztetésként, semmint megidézettként lehetett itt jelen. Most, 2000 őszén tehát valóban tétje volt a Magyar Történelmi Társulat rendezvényének: akar-e a magyar történettudomány egy ezredév távlatából markáns Szent István-portrét körvonalazni, s ha igen, milyen vonásokkal?
