Századok – 2001
FOLYÓIRATSZEMLE - Gouron; André: Hogyan lépett Guillaume de Nogaret Szép Fülöp szolgálatába II/524
524 FOLYÓIRATSZEMLE zátartoztak az ereklyék. A késő középkor idejére jelentőségük még jobban növekedett. Ε fejlődés eredményeként a szűkebb értelemben vett uralkodói jelvények is bekerültek a szent szférába. Petersohn ezzel összefüggésben azt vizsgálja, hogy mindez milyen következményekkel járt az egész inszignia-használatra vonatkozóan. A birodalmi jelvények 13. századi szakralizálódásának jellemzője, hogy a francia fejlődéshez hasonlóan az egyes uralkodói jelvényeket Nagy Károly személyéhez kapcsolták. Felmerül a kérdés, hogy ha a kortársak a hatalmi jelvényeket a szent császár, Nagy Károly hagyatékának tekintették, akkor vajon a szentkultusz értelmében ezek is ereklyének számítottak-e. A korábbi kutatás ugyanis azt feltételezte, hogy a birodalmi korona ereklye mivolta háttérbe szorította volna annak profán uralkodói használatát. A Nagy Károlykultusz a csúcspontját Nürnbergben érte el, a reformáció bevezetésével azonban a kora újkorban mindenhol ismét az inszigniák uralkodói jelvény jellege vált dominánssá. Historische Zeitschrift, Band 266, Heft 1, Februar 1998, 47-96. Β. Zs. Gouron, André HOGYAN LÉPETT GUILLAUME DE NOGARET SZÉP FÜLÖP SZOLGÁLATÁBA? Régóta ismert, hogy Guillaume de Nogaret közigazgatásbeli karrierjének eredetét Bérenger Frédolnak, Maguelone püspökének ahhoz a jogi aktusához köthetjük, melynek során 1293-ban Montpellier-hez fűződő hűbéruraságához és Montpelliéret uradalmához kötődő egyházi jogait átadta a francia királynak. Még ugyanezen év szeptemberében Nogaret-t az udvarbíró (sénéchal) helyettesének nevezik ki Beaucaire-Nímesbe, 1294-től pedig a Parlamentben találjuk. Két évvel később Champagne-ban kell közigazgatási reformokat végrehajtania. Mindezek elég nyilvánvalók, azonban felmerül a kérdés, miért éppen Nogaret-t választotta az uralkodó és nem valamelyik kollégáját a Montpellier-i Egyetem számos jogászából? Azzal biztosan nem magyarázható, hogy ő lett volna a legismertebb, mert sok nála ismertebb professzor volt. Ügyfélköre is helybéliekből állt csak, tudományos tevékenysége pedig csak néhány szövegmagyarázatra terjedt, mert 1293 előttről nem ismerünk tőle sem kommentárt, sem szerződést. A királyi közigazgatással sem volt kapcsolata a rendelkezésre álló adatok alapján 1293 előtt. Azért is zavaró mindez, mert nem lehet semmilyen folytonosságot felfedezni. Néhány adat utal Nogaret professzori és jogászi ténykedésére, utána pedig már a királyi közigazgatásban tisztséget viselőként látjuk viszont 1293 szeptemberében, de legjobb esetben is júniusban. A király és a püspök között a tárgyalások az előző év végén kezdődtek, a szerződés márciusi, az udvarbíró április 15-én vonult be Montpellier-be, és úgy tűnik, mintha Nogaret mindezen eseményeknek néma tanúja lett volna, és csupán később, mintegy véletlenszerűen fogadták királyi szolgálatba. Hogy a homályt eloszlassuk, közelebbről meg kell vizsgálnunk Nogaret tevékenységét eredeti foglalkozásának körében, anélkül azonban, hogy családi gyökereit és eretnek gyanújába keveredett apjának történetét firtatnánk, amely utóbbival kapcsolatban különböző alaptalan feltételezések születtek a múlt században. 1281-ben egy döntőbíráskodás jegyzőkönyvének felvételében segédkezik. A jegyzőkönyv vezetése Brémond-ra, Montferrier urára volt bízva, aki jól ismert jogászprofesszor volt Montpellier-ben, ebből nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy Nogaret az ő tanítványa volt. Brémond gondolatait más tanítványai írásain keresztül ismerjük, sokat foglalkozott a hűbériségi és főhatalmi kérdésekkel, egyben tisztelettel viseltetett a klérus jogai iránt. Azt nem tudjuk, melyik egyetem ítélte oda a doktori címet Nogaret-nek, de Montpellier-t kizárhatjuk, s a szerző azon a véleményen van, hogy Bologna lehetett az, mivel nemzedékének más montpellier-i professzorai is ott tettek rá szert. 1287-től kezdve tanít Montpellier-ben, és Maguelone püspökének, Bérenger Frédolnak a címzetes tanácsosa lett, bár nem egyedül. Hamarosan még szorosabb lesz a viszonyuk, mert nem sokkal később a prelátus socitnak körében találjuk, hiszen ebben a szűk körben rajta kívül csak egyházi személyeket (káplán, kanonok stb.) találunk. Nogaret nem volt a mallorcai király, sem a város konzuljainak tanácsosa. Szerepel azon az 1292 októberében megalkotott listán, amelyen kánonjogi és polgári jogi professzorok találhatók, de nem doktorságuk régiségének sorrendjében -mint azt korábban vélték. Az év végén sűrűsödnek az események; az átengedés előkészületei, azaz pontosabban a csereügylet, mert a püspök a Montpellier fölötti hűbéresi jogait és Montpelliéret hűbérbirtoka felettiekét ötszáz tours-i font nem pontosított földbirtokból származó évjáradék fejében hajlandó volt átadni, amint azt egy december 28-án az udvarba indított küldöttség révén tudatta az udvarral. Az átengedés 1293 márciusának első napjaiban történt meg, Alphonse de
