Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Zsoldos Attila: A Szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből (Ism.: Makk Ferenc) II/508

508 TÖRTÉNETI IRODALOM Ugyancsak annak tartjuk a Vengrija = Magyarország fogalom használatát; célszerűbb lett volna a források Hungaria, Ungria illetve gens Hungarorum szóhasználatának következetes végigvitele. A hatodik és egyben utolsó fejezet (316-359.0.) A korafeudális magyar nép etnikai öntudata, amely a 12. század és a 13. század elejének összefoglalása. Ε fejezetben még az eddigieknél is jobban támaszkodik Anonymus munkájának elemzésére - természetesen más források felvillantása mellett. A befejező gondolatokkal (360-361.o.), amelyekben Susarin a magyarság 9-12. századi stabil öszszetartozás tudatát, a hagyományvilág differenciálásának szükségességét és az elbeszélő forrásokkal szembeni forráskritikai igényét fogalmazza meg, teljes mértékben egyetérthetünk. Susarin könyvének tekintélyes részét alkotja a bibliográfia (362-508.o.). Különlegességnek számít az első rész (362-416.0.), ahol a források szerint történik a csoportosítás. Susarin kiemeli azokat is, amelyek csak más források részeként állnak rendelkezésünkre, pl. a Képes krónika, azaz a 14. századi krónikakompozíció egyes részeit külön is feltünteti. Minden egyes rész mellett szerepel az eredeti fellelhetősége, fennmaradt kéziratai, közlései és a legfontosabb szakirodalom. A bibliográfia további része a szokásos közlésmódot követi, külön választva a latin és cirillbetűs irodalmat. Összefoglalva a munka egészét, a szerző legfőbb érdemének tartjuk, hogy a latin nyelvű elbeszélő forrásainkat nagyon kevesen ismerik ilyen mélységben a külföldi hungarológusok közül mint Susarin. Orosz nyelvű tolmácsolásukra pedig még soha senki nem vállalkozott. Susarin megérdemelné a következő történészgenerációtól, hogy orosz nyelvű Anonymus és Thuróczy fordítása nyomtatásban megjelenjen a hozzá készített kommentárokkal együtt. Susarin jelen munkája megítélését rontja, hogy a szovjet (!) történetírás hagyományos kategóriáit alkalmazza (pl. korafeudális viszonyok, feudálisok, osztálytudat stb.). Nem tarjuk szerencsésnek a kiindulópontnak választott módszertani alapvetést sem, mert e kategóriák alkalmazását sugallta, illetve előmozdította. Susarin elsősorban a magyar elbeszélőforrások kiváló ismerője, emiatt maradnak ki, illetve kerülnek háttérbe a privilegizált csoportok, akiknek helyzetét a diplomatikai anyag világítja meg. Az elbeszélőforrások bemutatása más keretek között is elképzelhető lett volna, bár kétségtelen tény: Susarint az orosz nyelvet ismerő olvasóközönség tájékoztatása vezérelte. Az elbeszélő források vizsgálatánál messzemenően támaszkodott a magyar történetírás legfontosabb szerzőire és műveire. A recenzens csak azt sajnálja, hogy ezt munkája elméleti alapvetésének megválasztása és a könyv szerkezeti tagolása esetében nem tette. Font Márta Zsoldos Attila A SZENT KIRÁLY SZABADJAI. FEJEZETEK A VÁRJOBBÁGYSÁG TÖRTÉNETÉBŐL. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. 26. MTA Történettudományi Intézete. Budapest 210 o. Középkori társadalomtörténeti kérdések monografikus igényű feldolgozásával viszonylag ritkán találkozhatunk történetírásunkban. Az utóbbi évtizedekből alig néhány önálló kötetet említhetek csupán (például Máiyusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1970.; Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyságról Magyarországon. Bp. 1998.2). Éppen ezért tarthat fokozott érdeklődésre számot Zsoldos Attila könyve. A fiatal középkorász a várjobbágyság történetét komplex témaként dolgozta fel, ami jelentős mértékben megnöveli munkája értékét. Zsoldos a várjobbágyságot tágabb társadalmi környezetbe helyezi el, hiszen egyebek mellett vizsgálja szerepét a köznemesség létrejöttében, a jobbágyparasztság kialakulásában, miközben világosan elkülöníti a várjobbágyokat a várnépektől, s elemzi a várjobbágyság viszonyát a hűbériséghez, illetve a familiaritáshoz is. Mindemellett betekintést nyújt a várispánságok és a vármegyék igazgatási szervezetének működésébe, s a várjobbágyok katonáskodási funkciójával szoros összefüggésben tárgyalásra kerül az Árpád-kori hadszervezet több érdekes kérdése is. A különböző társadalmi státusok jellegzetességeinek bemutatása során fontos jogtörténeti problémák elemzésére kerít sort. Biztos vagyok abban, hogy megállapításai, eredményei és felvetései Zsoldos művét mindezen kérdések további tanulmányozása számára megkerülhetetlen munkává teszik. Mindazonáltal a szerző fő témája a várjobbágyság történetének feltárása e sajátos társadalmi réteg 11. századi kialakulásától a 15. század elejére bekövetkezett eltűnéséig. A várjobbágyság egész históriája szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult a vátjobbágyok jogállásának meghatározá-