Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
470 PÁLOSFALVI TAMÁS vissza a jajcai hadjárat idején,29 3 s cserében megkapta a magyar vezérektől a vránai perjelséghez tartozó Bosyako (Bozsjakovina) kastélyt. Ezt cserélte Mátyás röviddel ezután (1467 július előtt) a két Kemlék uradalmára,294 ahová a herceg családjával együtt átköltözött.29 5 Mivel ezúttal már Velence sem támasztott akadályokat Kiissza átadásával kapcsolatban,29 6 Rozgonyi és Laki Tuz a jól végzett munka örömével térhettek vissza királyukhoz. Ettől kezdve Vitovec, úgy tűnik, tökéletes egyetértésben kormányozta Szlavóniát Laki Tuz Jánossal,29 7 egészen 1468-ban bekövetkezett haláláig. Sőt, mivel Laki Tuz ajtónállómesteri hivatalából eredően sokat tartózkodott az udvarban,298 az ügyek vitelére Vitovecnek lehetett nagyobb befolyása. A harmóniát a jelek szerint még az sem zavarta, hogy Laki Tuz régi ismerősünket, Grebeni Hermanfi Lászlót tette meg vicebánjának. Vitovec túl hatalmas volt ahhoz, hogy Grebeni akár a Mátyás-kedvenc Laki Tuzon keresztül megpróbálja visszaszerezni elrabolt birtokait, és alighanem a király is helytelenítette volna, ha megpróbál fellépni apja egykori kegyetlen riválisa ellen. így Vitovec a haláláig hátralévő időben senkitől sem zavartatva élvezte vitathatatlanul kemény munkával összeharácsolt javait. Mivel Mátyás 1466 végén végleg letett a török elleni aktív védelem tervéről, és figyelmét másfelé fordította, az öreg zsoldos nem kapott több megbízást. így az sem adatott meg neki, hogy Mátyás katonájaként visszatérjen régen elhagyott szülőföldjére, Csehországba. Mielőtt visszakanyarodnánk oda, ahol a történetet elkezdtük, vagyis Greben várához, talán nem lesz fölösleges röviden összefoglalni azokat a következtetéseket, amelyek Vitovec pályafutásának általunk rekonstruált képéből adódnak. Mivel a zsoldosvezér karrierje 1456 novemberéig teljesen alárendelődött a Cilleiek ambícióinak, értékelése is csak a hatalmas grófok politikájának tágabb elemzésébe ágyazva volna lehetséges, erre pedig itt most nincs hely. Egy dolgot azonban mindenképpen meg kell jegyezni: teljes függetlenedésre, ha tetszik, tartományúri hatalom kiépítésére a 15. században egyedül a Cilleieknek nyílt reális esélye, és ebben Vitovec kulcsszerepet játszott. Talán sikerült bizonyítani, hogy a Cilleiek hatalomgyakorlásának elsőszámú alapját képezte az állandóan fegyverben tartott, hivatásos zsoldossereg, amelynek felállításával a Cilleiek az európai fejlődés élvonalában jártak. Ε hatalomnak Zsigmond ágyazott meg, és végső soron az ő adománypolitikájának volt köszönhető, hogy a Cilleiek a királyi hatalom meggyengülése idején végleg berendezkedhettek Szlavóniában, és Vitovec később gond nélkül urai örökébe lépett. Soha nem volt nagyobb a társadalmi és vagyoni szakadék a bánok és a helyi nemesi társadalom között, mint éppen a Cilleiek idejében. Az 1447. utáni szlavóniai fejlődést figyelembe véve ezért akár szerencsésnek is tekinthetjük, hogy Ciliéi Ulrik utód nélkül halt meg 1456-ban, mert az ő életében 293 Thallóczy: Bosnyák 497. 294 DF 233461. 295 Thallóczy. Bosnyák 191. 296 Teke Zsuzsa·, i. m. (1. a 111. jegyzetet) 250. 297 A teljesség igénye nélkül néhány adat: DL 100768. (1467. aug. 3-13.); DL 106998. (ua.); DF 274949. (1467. dec. 4.); DF 275148.(1468. jan. 22.) 298 1467. aug. 1-én például Budáról értesíti vicebánját, hogy hamarosan Szlavóniába indul: DL 102167.
