Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
40 VARGA JÁNOS séget Bach belügyminiszterhez irányította, aki viszont elutasításnak is felfogható semmitmondó válasszal bocsátotta el azt.2 4 Ezen események ismeretében is választhatták a fenti megoldást, amelyről úgy vélték, hogy gesztus ugyan a magyar fél felé, és nem zárja el az utat a későbbi tárgyalások előtt, ugyanakkor a császáriak sem tekinthetik a lojalitás felmondásának, hiszen ez az állásfoglalás a havasiak kimerültségével könnyen megindokolható.2 5 Lehet, hogy döntésük meghozatalakor Bem eljárása ugyancsak felidéződött Iancuék előtt. Ο ugyanis az orosz betörést Erdély lakóinak hírül adó június 24-i kiáltványában arra szólította fel az ellenséges érzületű románságot és szászságot, hogy a meginduló küzdelemben „semmiképp részt ne vegyenek, hanem maradjanak csendesen"; nem kívánja, hogy segítsenek neki az oroszok-osztrákok kiűzésében, de azt se tűri, hogy az ellenségnek bármiféle segélyt nyújtsanak, mert aki ezt teszi, életével és vagyonával lakol.26 Egyébként június 2-án Debrecenben maga Bálcescu is azt tanácsolta a vele tárgyaló Batthyány külügyminiszternek, hogy a végleges megegyezés előkészítéseként igyekezzék a kormány a románokkal ideiglenes fegyverszünetet kötni.27 Bem kiáltványát követően, június 30-án meg azzal a tanáccsal küldött láncúhoz két fiatalt, hogy ne jöjjön ki a hegyekből, a magyarok és oroszok harcában maradjon semleges, Bemmel pedig próbáljon időközben kiegyezni és kísérelje meg rávenni arra, hogy a magyar kormány ejtésével álljon egy inkább román vagy tisztán erdélyi, azaz nemzetek feletti mozgalom élére.2 8 Ezen előzmények után több mint valószínű, hogy Iancu válaszképpen Bálcescu ötletéből és befolyására ajánlkozott a tulajdonképpen ideiglenes, feltételhez kötöttsége miatt a fegyverszünettel egyjellegű semlegesség vállalására. Kossuth még e nap — 8-án — tájékoztatta Bemet Iancu szigorú neutralitást bejelentő döntéséről és arról, hogy a havasi hadműveletekben közvetlenebbül érintett Stein és Inczédy László ezredeseket máris utasította: csapataik a havasiak ellenében tartózkodjanak minden támadó fellépéstől. Tudatta vele azt is: nyílt parancsban hatalmazta fel Bälcescut, hogy a havasiak ellen netalán csapatokat küldő parancsnokokkal szemben addig is szerezzen e rendeletnek érvényt, amíg a hivatalos utasítás nem érkezik meg hozzájuk.29 Egyidejűleg külön, a Közlöny 24 Ld. Albert Mânzat román határőr főhadnagy jelentését július 14-éről az erdélyi császári sereg főparancsnokságához (közli S. Dragomir: Studii §i documente privitoare la revolutia románilor din Transilvania ín ani 1848-49, I. Sibiu, 1944, 118-120, valamint ugyanő: Avram Iancu, Bucure§ti, 1965, 112. 112. 25 A román népfelkelők hangulatának megromlása tény volt. August ezredes, a gyulafehérvári várat védő osztrák egységek parancsnoka, ezidőtájt jegyezte fel egy később készítendő összefoglalójához: Axen|iu! — azt jelentette Algyógyról, hogy a román népfelkelők „a ruházat hiánya miatt rosszkedvűek, továbbá békétlenek, mert sok, nekik megígért kedvezményből nem lett semmi, ezért jobb lenne őket hazaengedni" (Wien, Kriegsarchiv, Kriegsministerium, Präsidial-Akten, 1849:9825). 26 A felhívást Bem a Honvéd 1849. jún. 25-i számában tétette közzé. Plakát-változatát ld. a bécsi Kriegsarchivban (Puchner-Clam Gallas Feldakten 1849:109.), ill. a MOL-ban (1848-as nyomtatványgyűjtemény). 27 Levelét közli TBV 159-161. 28 Ld. Bálcescu 1849. júl. 1-i levelét Ghicához (uo. 191-192.) 29 Kossuth rendeletének eredetije: Hadtört, lt. 1848/49. évi iratok, 1849, 42. d. 153; a MOL-ban az OHB iratai közt 1849:9829 alatt őrzött fogalmazványa közölve: KLÖM XV 835-836.
