Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
434 PÁLOSFALVI TAMÁS megfizette, és céljai elérésében soha nem válogatott az eszközökben. Nem tudjuk, hogy volt-e jelmondata, de tevékenységét két szó jellemezte volna leginkább: vakmerőség és könyörtelenség. Sikerének záloga, mint a következőkben látni fogjuk, az volt, hogy semmiféle játékszabályt nem tartott magára nézve kötelezőnek, és még a kor finomnak egyébként sem nevezhető viszonyai között is párját ritkító erőszakossággal tört céljai felé. S ebből a teljesen öntörvényű és erkölcsi elvekkel vajmi keveset bíbelődő katonából élete alkonyán mégis Mátyás megbecsült bárója lett. Hogy miképpen, erre próbáunk választ adni a következő oldalakon. A vizsgálat, reményeink szerint, Vitovec pályájának feltárásán keresztül érdekes adalékokkal szolgál a korai Mátyás-kor hatalmi viszonyainak megismeréséhez, különös tekintettel az eddig alig vizsgált Szlavóniára. Vitovec János ugyanúgy a kitűnő huszita hadvezér, Holy Prokop keze alatt iskolázódott, mint Giskra, s a jelek szerint Ciliéi Ulrik csehországi kormányzósága idején (1438-39) állt a gróf szolgálatába.15 Ettől kezdve a sorsa teljesen összefonódott a Ciliéi családéval, s végleg elszakadt szülőföldjétől. Új urai mellett nem sok ideje maradt a tétlen szemlélődésre: 1439 végétől 1443 őszéig felváltva harcolt I. Ulászló magyar és III. Frigyes német király ellen, és nemcsak a Cillei-krónika elfogult tudósítása szerint sikeresen.16 Már ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy e háborúk lényegében várostromok sorozatából álltak, és ezekben Vitovec feltűnően hatékonynak bizonyult. A szamobori csata1 7 ugyanakkor azt mutatta, hogy nyílt ütközetekben is sikerrel állja meg a helyét. Rövid szünet után következett az egyebütt már részletesen feldolgozott szlavóniai hadjárat 1445 telén, amelyben Vitovec ismét kulcsszerepet játszott.1 8 Ε hadjárat célja az volt, hogy végleg „megtisztítsák" a tartományt a Tallóciaktól és embereiktől, és az alkalmazott módszerek arra utalnak, hogy a támadók mély nyomot akartak hagyni a szlavóniai nemességben. Hogy a megfélemlítés ötlete mennyiben származott magától Ciliéi Ulriktól, és mennyiben tulajdonítható Vitovec saját kezdeményezésének, nem dönthető el, de az a zsoldosvezér pályafutásának ismeretében egyértelmű, hogy nem volt ellenére a némiképp öncélú pusztítás. Az Ulászló-párti Meggyesiek Körös megyei oppidumát, Alsózdencet például templomával együtt porig égette, s az ott élő jobbágyok javait magával hurcolta.19 Nem kizárt, hogy a fentebb említett Grebeni Hermanfi Gábor megölése is neki tulajdonítható, hiszen a fiai, igaz évtizedekkel később, kénytelenek voltak vérdíjat fizetni az elhunyt fivérének, Lászlónak.2 0 Áldozatainak csekély elégtétel lehetett, hogy a cseh vezér Pekrec ostrománál fél szemének elvesztésével fizetett kíméletlenségéért. A kegyetlen dúlás mindenesetre elérte a célját, hiszen Szlavónia szilárdan Ciliéi kezébe került, aki az átpártoló nemeseket szolgálatába fogadta. 15 Tóth-Szabó Pál·, i. m. 186. 16 Krones, Franz: Die Freien von Saneck und ihre Chronik als Grafen von Cilli. Graz 1883. (a továbbiakban: Krones: Chronik) 85-92. 17 A csatára lásd Krones: Chronik 100-102. Vö. Pálosfalvi: Cilleiek 57. 18 Pálosfalvi: Cilleiek 81-84. 19 DF 233405. 20 DL 100093.
