Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
EGY ZSOLDOSKARRIER A 15. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 433 nyitásra nem szorul (premissa omnia et premissorum singula supranarrata... nee aliqua tergiversacione celare possint ymmo nec ulteriori evidenciori conprobacione indigent)] Ciliéi és Vitovec joggal remélhették, hogy amíg V László uralkodik, s a gróf tartja kezében Szlavóniát, sem a kisemmizett Grebenieknek, sem másnak nem lesz módja nyilvánosan kétségbe vonni a közelmúlt e sajátos értelmezését. A fentiekhez már csupán egyetlen megjegyzés kívánkozik. Az oklevél kiállításának időpontjában éppen országgyűlést tartottak Pozsonyban,1 1 és a király mind a Grebenieket sújtó ítéletnél, mind a Vitovec javára szóló adománynál hangsúlyozta a prelátusok, bárók és előkelők döntést megelőző hosszas tanácskozását, valamint hozzájárulását. Ez a kijelentés ugyanúgy nem lehet igaz, mint az oklevélben előadott történet. A Pozsonyban jelenlévő bárók és nemesek, köztük Tallóci egykori harcostársai, és maga Hunyadi (volt) kormányzó, pontosan tudták, mi és mikor történt Szlavóniában, és alighanem óriási felháborodást keltett volna a nyilvánvaló jogsértés. Ezért nem is verték azt nagydobra: még az a feltevés is megkockáztatható, hogy az oklevelet a gróf saját kancelláriáján szövegezték, és csak megpecsételni vitték a királyi kancelláriára. Sokáig persze nem lehetett titokban tartani, hiszen az iktatásnak hamar híre ment, de nem volt erő, aki utólag igazságot tehetett volna, még Ciliéi bukása után sem, hiszen Szlavóniában hatalma töretlen maradt. Bár a januári országgyűlés elrendelte a jogtalanul elfoglalt várak visszaadását,1 2 Vitovecnek nem kellett attól tartania, hogy a határozatnak vele szemben is érvényt szereznek: Ciliéi rokona volt a király, Ciliéi rokona volt a nádor, maga Ciliéi a bán, Vitovec pedig az albánja. Ennél nagyobb biztonság aligha volt képzelhető. 2. De ki volt az az ember, akinek érdekében Ciliéi Ulrik ilyen hazugságokat adott a fiatal és tapasztalatlan uralkodó szájába? Vitovec János (Jan Vitovec, akit a továbbiakban is közismert magyar nevén nevezünk), ez a rettenthetetlen zsoldosvezér, rendkívül érdekes és jelentőségéhez képest nagyon csekély figyelemre méltatott alakja késői középkorunknak. Árnyékban maradását elsősorban az indokolja, hogy a magyar történészek érdeklődése ezidáig csaknem kizárólag kor-és honfitársa, a Felvidéket uralma alatt tartó Giskra János felé fordult. Holott már az utóbbi történetét feldolgozó Tóth-Szabó Pál felhívta a figyelmet arra, hogy Vitovec pályafutása, eredményességét tekintve, semmiben nem maradt el László király felvidéki kapitányáé mögött.13 Otto Brunner pedig egy más összefüggésben emelte ld azoknak a katonákból lett nagybirtokosoknak, köztük Vitovecnek, a jelentőségét, akik a 15. század derekának zavaros időszakában alapozták meg hatalmukat.14 Vitovec ízig-vérig hivatásos condottiere volt: mindenkit szolgált, aki 11 Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Bp. 1958. 50-51. 12 Décréta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt... Georgius Bonis, Vera Bácskai. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici. II. Fontes. 11.). Bp. 1976. (a továbbiakban: DRH.) 377. 13 Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 1917. 186. 14 Otto Brunner: Land und Herrschaft. Grundfragen der territorialen Verfassungsgeschichte Südostdeutschlands im Mittelalter. Brünn/München/Wien, 1942, 68-69.
