Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Vitovec János. Egy zsoldoskarrier a 15. századi Magyarországon II/429
432 PÁLOSFALVI TAMÁS és azt csak a tél elmúltával vette be. Elvégre valószínű, hogy a Grebeniek nem adták olcsón a várukat, amit az is megerősít, hogy ekkor vesztette életét Grebeni Hermann egyik fia, a Gáborkónak is nevezett Gábor.8 Ezek után már csupán azt kell megvizsgálnunk, hogy ki találta ki ezt az átlátszó mesét, és kinek az érdekét szolgálta? Mindkét kérdésre maga az oklevél adja meg a választ. Eszerint a király több híve, főleg pedig „a nevezett Ulrik gróf és bán megbízható jelentéséből, valamint a szlavóniai nemesség egyetemének elbeszéléséből" (ex nonnullorum fidelium nostrorum, signanter tarnen prefati domini Ulrici comitis et bani fidedigna relatione ymmo etiam ex narracione universitatis nobilium iamfati regni nostri Sclavonie) értesült az oklevélben előadott történetről. Mivel a szöveg élén álló kancelláriai jegyzet szerint az ügyet maga Ciliéi Ulrik gróf terjesztette a király elé, teljesen világos, hogy a történet forrása személyesen a gróf volt, és a „szlavóniai nemesség egyetemének" vajmi kevés köze volt a megalkotásához. Az, hogy az ügy mögött Ciliéi áll, annyira nyilvánvaló lehetett, hogy amikor a Grebeniek 1454. február 12-én tiltakoztak a jogsértés ellen, egyenesen azt állították, hogy a király a Cilleieknek és Vitovecnek adományozta az uradalmat.9 És hogy ki volt a hazugság haszonélvezője? Természetesen az a Vitovec János, akinek hűséges szolgálataiért a király a „latroktól visszafoglalt" várat adományozta. Hátravan még annak megállapítása, vajon miért pont 1453. januárjában látta elérkezettnek Ulrik gróf az időt, hogy a minden bizonnyal általa kitalált hazugságot oklevélbe foglaltassa. A válasz ebben az esetben is kézenfekvő: ekkor került olyan helyzetbe, hogy ezt megtehesse. Mint láttuk, Greben várát 1445 végén foglalta el a Tallóci-párti Grebeniektől Vitovec János, de abban sem ő, sem ura, Ciliéi nem reménykedhetett, hogy Hunyadi kormányzó valaha is törvényesíti birtoklását, mégha tenni ellene nem is tudott semmit. (Arról nem is beszélve, hogy a kormányzó nem adományozhatott ekkora uradalmat.) 1452. végén aztán III. Frigyes császár végre kiadta kezéből az ifjú V Lászlót, aki, ha rövid időre is, de teljesen legközelebbi rokona, Ciliéi Ulrik befolyása alá került.10 A főúri pártharcok martalékaként vergődő, félig gyermek László érthető módon kötődött hatalmas rokonához, aki ki is használta domináns helyzetét, egyebek mellett kipróbált zsoldosvezére, Vitovec János helyzetének rendezése érdekében. Mivel az igazat, hogy ti. Vitovec teljesen jogtalanul ragadta el a Grebeniektől a várukat, mégsem írhatták bele az adomány indoklásába, hát megalkották a föntebb ismertetett mesét, s ez szolgált aztán a jogfosztó ítélet alapjául. Ciliéi odáig ment az arcátlanságban, hogy a saját maga által koholt hazugságról kijelentette (a király szájába adva a szavakat): a Grebeniek bűne annyira nyilvánvaló, hogy semmiféle további bizo-8 DL 100093. 9 DL 102123. 10 1453 első kilenc hónapjában toronymagasan Ciliéi vezet a kancelláriában referált ügyek számát tekintve. A teljesség igénye nélkül íme néhány példa. Az alábbi oklevelek viselik a Commissio domini regis domino Ulrica comité Cilié referente kancelláriai jegyzetet: DF 281163. (1453. jan. 25.), DF 287985. (feb. 6.), DL 73119. (máj. 6.), DL 55538. (máj. 16.), DL 33386. (máj. 23.), DL 44687. (júl. 7.), DL 44703. (szept. 14.). Commissio domini regis domino Ulrico comité Cilié referente, Nicolaus vicecancellarius megjegyzés szerepel a DL 99666. (1453. jan. 28.), DL 44657. (feb. 1.) és DL 33417. (feb. 9.) jelzetű okleveleken. Ciliéin kívül ekkor csak Hunyadi János besztercei gróf és Garai László nádor tűnik fel referensként, de mindössze egy-két esetben.
