Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
ROMÁN-MAGYAR MEGEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1849 NYARÁN 39 5 nappal korábban rendelte el prefekturája minden 17 évnél idősebb nőtlen, illetőleg nős, de gyermektelen férfiújának hadra kelését,2 0 kijelentette, hogy ő még az oroszokkal is megverekszik, ha azok a magyarok barátságát ajánlanák neki. Mikor pedig Kossuth állítólagos kívánságaként szóba került, hogy engedjék a hegyekbe vonulni és onnét védekezni a cáriak által szorongatott magyar sereget, e párt oldaláról elhangzott, hogy ez csak a románok holttestein át történhet meg.21 Egyfajta kompromisszumot mégiscsak sikerült Iancunak és körének elérnie. Ezt tartalmazta Iancu e napról keltezett, ismert írásbeli válasza, amelyet augusztus 8-án Aradon adott át Bälcescu Kossuthnak. Ebben Iancu sajnálkozik azon, hogy a válságosra fordult hadihelyzetben, amikor az orosz sereg közeledik, a magyar haderő pedig — Stein Miksa ezredes seregének Gyulafehérvár alól történt elvonulására célozva ezzel22 — távolodik, nem alkudozhatnak a béke helyreállításáról; különben is nehéz és hosszú időt vesz igénybe, „amíg a népet a veletekkeli testvériségre bírhatjuk"; egyidejűleg mégis úgy határoztak, hogy testvéri érzelmeikjeléül e harcok alatt a magyar sereg irányában semlegesek maradnak, annak támadásával felhagynak, és csak akkor kezdenek önvédelmi harcba, ha magyar részről támadás éri őket. Végül abbéli reményét fejezte ki, hogy e semlegességet a magyar kormány és hadseregének minden vezére tiszteletben fogja tartani.2 3 A levélben felhozott indokokon kívül Iancuék nyilván más szempontokat is mérlegeltek, amelyek a béketervezet elfogadása, illetőleg visszautasítása mellett szóltak. Középutas hozzáállást tanácsolt nekik az a körülmény, hogy a felkelt népben mélyen meggyökeredzett magyarellenességből is táplálkozott az az ellenállás, amelyet a radikális szárny tanúsított minden béküléssel szemben. A magyar ügy is egyértelműen vesztésre állt. Másfelől viszont a cáriakba vetett bizalmukat a Román Nemzeti Komité több vezetőjének, köztük Barnulnak, bukaresti — igaz, átmeneti — letartóztatása, az osztrákok iránt táplált reményeiket pedig az kezdte ki, hogy a császár a román kívánságokat július 18-án ismét előterjesztő küldött-20 Axen|iu felhívása, amelyet mint az I. légió prefektje adott ki, németül megtalálható: Hadtört. Levéltár, Az erdélyi osztrák hadsereg iratai, 1. cs. ad 13/43. 21 Iancu és Bälcescu találkozására, a zalatnai gyűlésre és AxenÇiu ottani kifakadására ld. VM, 154; Moldován Gergely i. m. I. 572-573.; illetőleg Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések stb. II. 759-763. és Szilágyi Farkas: Alsófehér vármegye 1848/49-ben, Nagy-Enyed, 1898, 395-396. 22 Stein a júl. 25-ről 26-ra virradó éjjel oldotta fel Gyulafehérvár blokádját, miután a Nagyszebeni július 21-én elfoglaló oroszok július 25-én reggel már megközelítették és hátbatámadással fenyegették ostromseregét. (Steinnek erről Vécseyhez intézett tájékoztatója: Hadtört. Levéltár, Bem József iratai 7/16.) 23 Ε válasz — valószínűleg francia nyelvű — eredetijének holléte ismeretlen. Aradra érkezése idején a lábra kapott fejetlenségben már megszűnt a beérkező levelek szabályszerű irattározása. Magyar fordítását először Asbóth Lajos publikálta (Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-i és 1849-i magyarországi hadjáratból, 2. kiad. Pest, 1862, 82-83.), mi is az ő szövegét idéztük. Nem alaptalan az a feltételezés, hogy hozzá Asbóth Sándortól, aki Kossuth szárnysegédje volt, került az eredeti. Ez a szöveg látott napvilágot A Háborús Felelősség II. 1-2. füzete 1930 január-áprilisi számának 38. lapján is, azzal az egyetlen eltéréssel, hogy ebben a „bírhatjuk" szó „kioktatjuk"-ra cserélődött fel. Deák Imre viszont a vonatkozó részt már oly változatban közli, hogy „időt venne igénybe, míg meggyőznők a népet, hogy megbéküljön önökkel" (i. m. 409.). Silviu Dragomirnál (Bälcescu ín Ardeal, In Instit de naÇionalâ E. Cluj, 1930, 33-34.) ugyancsak e variáns olvasható. Valószínű, hogy Deák a maga szövegét Dragomirtól vette át. Tény viszont: a fegyveres akciók feltételes szüneteltetésén kívül semmi más konkrét ígéret nem szerepel a fenti változatokban, tartalmilag tehát ezeket kell Iancu hiteles válaszának tekinteni. Ennek hangsúlyozása a további történések miatt szükséges.
