Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
38 VARGA JÁNOS pont kialakítása végett, augusztus 3-ára Zalatnára összehívta a prefekteket és tribunokat, és Bálcescuval eléjük táratta a magyar ajánlatot. Ennek alaptervezetét valójában a magyar országgyűlés román képviselőinek bizonyos köre és Bálcescu közösen dolgozták ki, majd némi módosítással előbb Batthyány külügyminiszter, azután Kossuth is elfogadták azt.1 8 Bálcescu a taktikát illetően abban állapodott meg az ehhez presztízs-okokból ragaszkodó Kossuthtal, hogy ha Iancu a románok kéréseiként terjeszti elő a tervezetben foglaltakat a magyar vezetésnek, akkor a kormányzó elfogadja és az országgyűléssel is jóváhagyatja azokat.1 9 A zalatnai gyűlésen azonban a tervezet elfogadását hevesen ellenezte az a radikálisan antimagyar párt, amelyhez a magasabb beosztású vezetők többsége — így Balint, Axentiu, Vladutiu, Moldovan — tartozott, és amely annak idején a Dragoíjsal kezdett tárgyalást is kárhoztatta. A vita során az az Axentiu, aki alig 18 A „Projet" előzményeinek és létrejötte körülményeinek részletes bemutatása külön tanulmányt igényel, ezért a hozzá vezető útnak itt csak legfontosabb állomásaira utalhatunk. Alapja kétségtelenül az 1848. évi balázsfalvi román népgyűlés kívánságlistája. Konkrét törvényjavaslatot e tárgyban először 1848 augusztusában az erdélyi uniós-bizottság mellé Szemere által pótlólag kirendelt románok: fipariu és társai — feltehetően a pesti nemzetgyűlés román tagjait is meghallgatva — készítettek. (Megtalálható: MOL, BM, Országlászati Osztály, 4. kf. 58. t.). 1849 májusában a Szemere kezdeményezésére történt megbeszélés után a Debrecenben tartózkodó román képviselők foglalták össze azt, amit a maguk részéről szükségesnek tartottak a majdani nemzetiségi törvénybe felvétetni. (Vö. A közelmúlt titkaiból, 1. füz. Bp., 1878, 50-52., és Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota II. Bp., 1896, 161-162.). Erre épült az a tervezet, amelyet Bálcescu már Pesten — a román képviselők oda visszatért részének közreműködésével — szerkesztett, saját szavaival: „az erdélyi és bánsági románok érdekében" petícióvá. Ezt kérte el tőle a szerbek kibékítése végett Magyarországra küldött ágens: Bystrzonowski, hogy szerb vonatkozásban is kérvény-mintául használhassa azt. (Bystrzonowski 1849. július 23-án Czajkowskihoz intézett levelében írja: Bálcescu „a fait un écrit des concessions pour les Valaques avec les députes valaques, qui étaient ici. Je compte prendre la même chose pour modile pour les Serbes". Közli Panaitescu i. m. 117. - Ld. még Bálcescu június 22-i levelét Ghicához, TBV 189.) Ε petíciót Bálcescu június 13-án adta át Batthyány külügyminiszternek. Tőle a magyar ellenjavaslatot csak június 25-én kapta meg. Ε magyar ajánlat a minisztertanácsnak a nemzetiségi kérdés mikénti megoldására vonatkozó jún. 6-i határozatán alapult. (Batthyány jún. 20-án írta Szemerének: Az ügynökök folyamatos tudósításai szerint mind a szerbek, mind a románok hajlandóak egyezkedni, de előbb azt az alapot kívánják megismerni, amelyre „az egyezkedést fektetni lehetne, azaz tudni szeretnék, hogy „mily engedményeket akar a magyar kormány a Szerb és Oláh népiségeknek adni"; ezért kérte a miniszterelnököt: küldje meg neki a miniszteri tanácsban általa előterjesztett egyezkedési pontokat, hogy „a Román nemzeti pártnak hozzánk küldött ügynökével", aki az egyezkedést „igen előmozdíthatja", közölhesse azokat. Szemere még aznap saját kezűleg írta rá Batthyány levelére: „írassa le Hajnik, s ma küldje meg". (A vonatkozó iratok: MOL, BM. Elnöki ir. 1849: 189., ill. 310.) A magyar kormány ebben a román nyelv hivatalos használatát csupán községi szinten engedélyezte volna, és nem szólt a román többségű megyék meg az esküdtszékek nyelvéről, román nyelvű felsőbb tanintézetek létesítésének szabadságáról, román nemzetőrségről, továbbá a román egyháznak az esztergomi érsekségtől és a szerb ortodoxiától való függetlenségéről, azaz hallgatásával éppen a románok legfőbb kívánságainak többségétől zárkózott el. (Minderre ld. Bálcescu jún. 25-én Ghicához intézett levelét - TBV 189-191.) A fordulat azután július 13-ának késő estéjén következett be: a minisztertanács — alaposan feltételezhetően egy később ismertetendő esemény hatására — elvben elfogadta a Bálcescu-féle tervezetet, másnap pedig ennek és Szemere — tartalmilag teljesen Bálcescu petíciójára alapozott — fogalmazványának stiláris összegyúrásából megszületett a Projet végleges szövege. (Vö. a 13. sz. jegyzetben mondottakkal). 19 Bálcescu minderről júl. 15-i levelében tájékoztatta Ghicát (TBV 198-199.).
