Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
36 VARGA JÁNOS hajlandó, ebben alkudozásnak helye nincs; aki tehát ezeket elfogadja és a haza hűségére térve 15 napon belül leteszi fegyverét, politikai vétségeit illetően amnesztiában részesül; az ellen pedig, aki e lehetőséggel nem él, harc lesz, és annak részére e harc se győzelme, se veresége esetén nem végződhet szabadsággal. Első felindulásában Iancu állítólag olyan írásos választ diktált Kossuthnak, amelyben kijelentette: nem is óhajtja, hogy egy ilyen egyén megismerje a románság fájdalmait és kívánságait. Ε levél elküldésére nem került sor.11 És álláspontja is módosult, miután július 30-án Topánfalván Todor Tyok falusbíró házában, ahol lakott, ötödmagával találkozott az általa már májusban megismert, ugyancsak ötödmagával érkező Bálcescuval.1 2 Ο a havasokba vezető útjában, a július 14-én született egyezség13 alapján, sokaknak, így Kolozsvárott — Boczkó Dániel kormánybiztoson kívül14 — Paget Jánosnak is elújságolta,15 hogy a magyal" kormány jóváhagyta egy román légió alakításának tervét,1 6 és ha Bem kiveri az oroszokat, e légió útján felkelést 11 Moldovan állítja: e levelet neki mondta tollba Iancu Topánfalván, és azt is tartalmazta, hogy a románok Kossuthot olyan lázadónak tekintik, akinek szavában az előzmények után — ezzel nyilván a Dragon-körüli félreértelmezett történésekre céloz — nem bízhatnak meg. Feltételezi Moldovan azt is, hogy e levelet — vélhetően tartalmának és hangnemének keménysége miatt — Simonffy nem merte a kormányzóhoz továbbítani. (VM 153.) Valójában legkisebb nyoma sincs annak, hogy a szóban forgó iratot — ha egyáltalán létezett — valaha is útnak indították volna. 12 A találkozás lefolyását maga Tyok beszélte el Moldován Gergelynek. (Ld. Moldován Gergely: A románság, I. Nagybecskerek, 1895, 572. - A továbbiakban: MG) 13 Ezt a történetírásba „Projet de pacification" néven bekerült békekötési tervet és a vele kapcsolatban megalakítani tervezett román légió alapokmányát (mindkettőnek egyik eredeti, a felek által aláírt példánya: MOL, OHB, 1849: 9312) legújabban Barta István közölte (KLÖM XV 723-727.). De egész terjedelmében publikálta I. Tóth Zoltán is (Bälcescu válogatott írásai, Bp., 1950, 201-203. - a továbbiakban: TBE). A Bälcescu és a magyar kormány egyetértésével született végleges szövegnek egy előzetes — tartalmilag a véglegessel megegyező, szövegezésében azonban néhány ponton attól eltérő — változata található „kibékülési terv" címen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár 1849. júl. 25. jelzetű dossziéjában (ide a Borsodi-Miskolci Múzeum Il/a 1095 jelzetet viselő irataként került), ennek másolatát pedig a MOL Szemere Bertalan miniszteri iratai 1848/49 című irategyüttese őrzi. 14 Boczkónak maga Bälcescu kézbesítette - legkésőbb július 23-án (Paget János e nap már együtt látta őket Kolozsvárott. - V ö.: A szabadságharc utolsó napjai Erdélyben, Paget János feljegyzései, Hadtörténelmi Közlemények. 1928 - a továbbiakban. Paget - 482. 1849. július 23-i bejegyzés) - Kossuth júl. 15-i rendeletét, amelyben tájékoztatta a kormánybiztost, hogy Bälcescu felhatalmazást kapott a „fellázadt rokonaivali pacificatiora", és egyben utasította Boczkót, hogy lássa el Bälcescut „az ezen jártában szükséges s a havasok szélén vezénylő parancsnokokhoz szóló nyílt rendelettel is". Bemnek pedig már egy nappal korábban megírta: Jai en votre mandé à Mr. le commissaire Boczko de prâter secoureu ce que celaregarde - à ces messieurs et de pourvoir à leur besoins à fin qune l'effectuation de leur projet se fasse sans nul délai. (Mindkettő fogalmazványának szövege: KLÖM, XV 735.) 15 Paget június 16-án Pesten ismerkedett meg Bálcescuval, aki ezután július 23-án Kolozsvárott meg is látogatta öt és személyesen tájékoztatta békekötési és légióalakítási megbízatásukról. A légiótervről Paget egyébként június 18-án ugyancsak Pesten, de Boliactól értesült. így csupán az jelentett újdonságot számára, hogy a két román a kétirányú vállalkozás kivitelezésére a kormányzótól — a minisztertanács egyetértésével — immár megbízást, illetőleg felhatalmazást is kapott. (Minderre: Paget 349, 352-353. és 482-483.) 16 A magyarok oldalán harcba indítandó román légió felállításának eszméje Ghica Bälcescu és Bäläceanu konstantinápolyi megbeszélései során vált elhatározott szándékká. A tervet helyeselték a nyugati román emigráció olyan vezetői is, mint Golescu, Rosetti és Magheru. Az utóbbit Bálcescuék egyenesen a légió parancsnokának szerették volna látni. De ő nem vállalta, ezért végül is a lengyel
