Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
388 ZSOLDOS ATTILA vélekedett, hogy Sándor országbíró apját Sándornak hívták. Ez utóbbi állítását a remek kombinációs készségéről ismert genealógus alighanem arra alapozta, hogy az egyik ide vonható oklevél kiadásában az szerepel, mi szerint az egri püspök egyháza két birtokát „nobili viro Alexandro bano filio Alexandri comiti Zybyniensis" adta cserébe annak bizonyos Heves megyei jószágaiért.1 8 Az idézetben szereplő comiti Zybyniensis alak azonban nyilvánvalóan hibás, hiszen, ha 'a nemes férfiúnak, Sándor fia Sándor bánnak, a szebeni ispánnak' formában értelmezzük — ahogy Wertner is tette —, akkor Zybyniensis helyett Zybyniensi álaknak kellene állnia, ha viszont 'a nemes férfiúnak, Sándor bánnak, Sándor szebeni ispán fiának' értelmezés mellett döntünk, akkor viszont a comiti helyett a comitis alak lenne a helyes. Az előbbi esetben valóban okkal gondolhatnánk, hogy karászi Sándor apját szintén Sándornak hívták, a második esetben azonban az lenne megállapítható, hogy karászi Sándor bán fiát hívták Sándornak, s az adat rá vonatkozik. Az oklevél eredetijében ,,nobili viro Alexandro bano filio Alexandri comiti Zybyniensi" áll,19 ami arra látszik utalni, hogy Wertner álláspontja a helyes, s a némi zavart okozó hibát az oklevél kiadója követte el, amikor elmulasztotta egyeztetni egymással a „comes" és a „Zybyniensis" szavakat. A nagyobb hibát azonban az oklevél eredetijének írója vétette, s ez a hiba vezette félre Wertnert. Bár a szakmai álmoskönyv szerint a forrással szembehelyezkedni nem sok jót ígér, ez alkalommal mégis kénytelenek vagyunk kiigazítani az oklevél állítását. Ha ugyanis elfogadnánk azt, akkor arra kellene gondolnunk, hogy István ifjabb királynak két Sándor nevű bizalmasa volt: az egyik, Drugh fia Sándor szabolcsi ispán, az Edelényiek őse, aki 1267-ben, illetve 1268-ban — más birtokok mellett — a Borsod megyei Ludnát és Olánt kapta adományba,20 a másik pedig Sándor fia Sándor szörényi bán, a Karásziak őse, aki 1268-ban — szintén több más birtok között — a Szatmár megyei Szentmártont nyerte el urától, miközben az ugyanabban a megyében fekvő Solymos már a birtokában volt.2 1 Azzal a feltételezéssel is élnünk kellene továbbá, hogy a két Sándor az 1264/65. évi belháborúban ugyanazokban a csatákban ugyanazokat a szolgálatokat tette István ifjabb királynak.2 2 Mindez, ha nem is látszik túl valószínűnek, de legalább elképzelhető. Az viszont már teljesen valószínűtlen, hogy a 14. század közepén Drugh fia Sándornak épp úgy legyen egy örökös nélkül meghaltként említett Sándor fia László nevű utóda — egyebek mellett Ludna és Olán néhai birtokosa —,2 3 mint ahogy a „másik" Sándornak is felbukkan ugyanezen idő tájt egy örökös nélkül meghaltnak mondott Sándor fia László nevű leszármazottja, aki haláláig — egyebek mellett — Szentmártont és Solymost is birtokolta.2 4 Egy ilyen egyezés véletlenszerű előfordulásának oly csekély az esélye, hogy azzal komolyan számolni aligha lehet. Ha mindemellett még figyelembe vesz-18 1276: HO VIII. 185-186. 19 DL 62 164. 20 1267: RA II/l. 36.; 1268: HO VI. 153-155. 21 1268: Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁUO) VIII. 196-200. 22 L. az előző két jegyzetben szereplő oklevelek adatait. 23 1351: AO V 462., vö. még 1332: DL 87 028. 24 1364: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: CD) X/4. 865.
