Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
KARÁSZI SÁNDOR BÁN ÉS UTÓDAI 389 szűk azt is, hogy az Edelényiek és a Karásziak nemzedékrendje minden nehézség nélkül összekapcsolható, miközben lépésről-lépésre nyomon követhető az a folyamat is, amelynek eredményeként a Karásziak idővel Edelényiekké vedlettek át, akkor aligha marad más lehetőség, mint annak megállapítása, hogy Drugh fia Sándor szabolcsi ispán azonos személy volt Sándor szörényi bánnal, akinek valóban volt egy Sándor nevű fia.2 5 Ez a rekonstrukció azzal az előnnyel jár, hogy elfogadásához csak egy, az előzőekben említetteknél jóval valószerűbb feltételezésre kell hagyatkoznunk: arra tudniillik, hogy az egri püspökséggel megejtett birtokcseréről tájékoztató oklevél írója összekeverte egymással Drugh fia Sándort és fiát, Sándort az utóbbihoz kapcsolván a „bán" címet és a szebeni ispáni méltóságot az apa helyett. Az sem áll ugyanakkor vitán felül, hogy az 1272. szeptember 11-e és 1273. március 6-a között az országbírói méltóságot betöltő Sándor2 6 valóban azonosítható Drugh fia (Karászi) Sándorral. Az egyetlen erre utaló adatként legfeljebb az hozható fel, hogy Sándor országbírót egy ízben „bán"-nak is mondja forrásunk (Alexandro bano iudice curie nostre),27 márpedig Drugh fia Sándort, amint azt az alábbiakban ismertetendő adatok mutatják, valóban gyakran emlegetik forrásaink „Sándor bán"-ként, ami abban leli magyarázatát, hogy egy ideig mint szörényi bán szolgálta V Istvánt. Ez a körülmény, ha nem is bizonyítja, de legalább elképzelhetővé teszi, hogy valóban Drugh fia (Karászi) Sándor volt 1272-1273-ban az országbíró.2 8 Ellene mond ugyanakkor ennek a megoldásnak, hogy felmerült: pecsétje2 9 alapján Sándor országbíró a Dél-Magyarországon birtokos Vaja nemzetség tagja lehetett,3 0 jóllehet a nemzetség ismert 13. századi ágaival való esetleges kapcsolata nem mutatható ki.3 1 A Drugh fia Sándorral azonos Karászi Sándor bán leszármazottait illetően öszszekuszálódott szálak kibogozása érdekében érdemes röviden áttekinteni mindazt, amit Drugh fia Sándor birtokairól tudunk, hiszen utódai nyilvánvalóan megörökölték azokat. Az 1353. évi ítélettel lezárt perben a királyné képviselői által bemutatott oklevél szerint 1267-ben a Borsod megyei Kazinc (Kosunch), Ludna (Lubna) és Harica (Herostouiche) nevű birtokokat kapta István ifjabb királytól, akinek oklevele megjegyzi, hogy mindezen birtokokat — Ákos nembéli — Ernye bán már korábban Sándornak adományozta a neki tett szolgálatai jutalmaképp. A következő évben Sándor, szintén az ifjabb király adománya révén, megkapta a Szatmár megyei Maikát,3 2 melyet már apja is birtokolt, valamint a zempléni Gesztelyt (Keztel) és a Borsod megyei Olánt.3 3 Mindkét ado-25 Vö. a mellékelt genealógiai táblát. 26 Tisztségviselésére az első adat: RA II/4. 48-49.; a továbbiak: RA 2314-2315., 2317., 2319-2321., 2323-2324., 2327-2332. sz-ok, ÁÚO IV 9., RA 2334-2335., 2344., 2345. (ez utóbbi hamis), 2346-2352., 2355. sz-ok (vö. még RA 2361. és 2378. sz-ok). 27 1272: ÁÚO IV 2. 28 Karászi Sándor leszármazottaival az alábbiakban részletesen foglalkozunk, így Wertner rájuk vonatkozó előadását szükségtelen ehelyütt részletesen taglalni. 29 A pecsét rajzát 1. Árpádkori oklevelek 1095-1301. (Magyar történelmi emlékek I.) Közzé teszi ifj. Kubinyi Ferenc. Pest 1867. 3. sz. kép. 30 Csoma József·. Magyar nemzetségi címerek. In: Karácsonyi J.\ i. m. 1311-1313. 31 Karácsonyi J'.: i. m. 1041-1044. 32 VÖ. Maksai Ferenc·. A középkori Szatmár megye. Bp. 1940. (Település- és népiségtörténeti értekezések 4. sz.) 120. 33 Vö. Györffy Gy.·. i. m. I. 795-796.
