Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai II/385
Zsoldos Attila KARÁSZI SÁNDOR BÁN ÉS UTÓDAI (Észrevételek a narratiok eredetéről és szerepéről) Szécsényi Tamás országbíró 1353. március 13-án oklevélbe foglaltatta azt az ítéletet, melyet bírótársaival a Fűzi (de Fyzy)1 Demeter fia Dok (Dook) fiai, János és József deákok (literati) és Erzsébet anyakirályné között egy Borsod birtokon (Borsod megye) lévő telek (locus sessionalis) ügyében folyt perben hozott. A telket Edelényi László fiai, Sándor mester és János adományozták még Dok mesternek szolgálataiért, s kiváltképp azért, mert amikor az Edelényiek Edelény, Borsod, Olán és Császta birtokaik ügyében pereskedtek — Ákos nembéli2 — Chelen fia Sándorral és annak fiaival,3 saját vagyonából harminc márkányi összeggel sietett a segítségükre. A borsodi telek ezen eredetének bizonyságaképpen Dok fiai bemutatták az országbíró előtt az egri káptalan 1334-ben kiadott privilégiumát4 és I. Károly király azt átíró 1340. évi pátensét. Utóbb azonban — folytatták álláspontjuk ismertetését a Dok-fiak —, amikor Edelényi Sándor és János meghaltak, bár sem apjuk, Dok, sem ők maguk semmiféle bűnt nem követtek el (nec ipsorum, nec dicti Dok patris eorum culpis exigentibus), a telket a király nevében elvették tőlük, így aztán most azzal a kéréssel fordulnak az országbíróhoz, hogy a telket atyai örökségükként (tanquam ius ipsorum paternum) ítélje meg nekik. A per folyamán a királyné érdekeit képviselő Jakab és Beke mesterek — a királyi kúria jegyzői (notarii curie regie) — két érvet hoztak fel annak igazolására, hogy a királyné jogszerűen birtokolja a telket. Előadták egyfelől, hogy a telket egykor Dóknak adományozó Edelényi Sándor és János örökös nélkül haltak meg, s ezért minden birtokuk királyi kézre háramlott, mégpedig annál is inkább, mert a Dok javára szolgáló adományuk megtételekor nem volt a birtokukban olyan királyi engedély, amely jogot adott volna nekik javaik elidegenítésére (prefati Alexander filius Ladislai et Johannes fráter suus absque heredum solacio decessissent et pro eo universe possessiones ipsorum ubique in regno existentes ad manus regias de iure devolute 'extitissent, eoque tempore dum ipsi predictum unum locum sessionalem cum suis pertinenciis iuxta tenorem dictarum litterarum privilegialium capituli Agriensis memorato Dok literato modo prehabito dedissent et contulissent 1 Talán az Abaúj megyei, más néven Zsebesnek mondott Füziről van szó, vö. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3 -IV Bp. 1987-1998. I. 158. 2 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XTV század közepéig. Bp. 1995.2 115., vö. azonban Rácz György: Az Ákos nemzetség címere. Turul 67. (1995) 21-22. 3 1332: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 87 028. és 1333: Anjoukori okmánytár I-VII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Bp. 1878-1920. (a továbbiakban: AO) III. 16-19. 4 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 210 859. (Egri káptalan hiteleshelyi lt. AC 320.)
