Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Gerics József- Ladányi Erzsébet: Honi néptudat Közép-Európa 11. századi történeti eseményeiben II/377
382 GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET 1044-ben, amikor visszahelyezte az uralomba Pétert („regiis fascibus vestivit et manu sua ducens in sede sua restituit"), III. Henrik az Annales szerint a magyarok kérésére a német jogot („Ulis etiam petentibus concessit rex ... scita Teutonica") adományozta. A magyar krónikás Péternek trónjára Henrik által történt visszahelyezését úgy módosította, hogy ez „Szent István király szent uralkodói ékességeivel ékesítetten (sacris insignibus sancti regis Stephani)" történt. Péter istuáni insigniaval végbement trónra ültetésének betoldásával függhet össze az, hogy a krónikás megváltoztatta és kibővítette a német jog Henrik általi adományozásának évkönyvbeli hírét: a krónika szerint Henrik „a magyarok kérésére megengedte, hogy megtartsák a magyar törvényeket s szokásaik szerint ítélkezzenek felettük) Hungarica scita servare et consuetudinibus iudicari)".13 A magyar krónikásban ama meggyőződés munkálhatott, amely I. András trónra lépténél is kimutatható, hogy ti. magyar király csak István uralkodói jelvényeivel lehet akárki, s hogy az istváni jelvényekkel uralkodó király alattvalói csak istváni, azaz magyar törvények szerint élhetnek, noha Péter 1045-ben az ország német hűbérül való felajánlásával eltékozolta elődje örökségét.14 A krónika-előadás keletkezési idejének meghatározásához itt lényeges körülményre hívjuk fel a figyelmet, István neve mellett a szent jelző gyakori előfordulására. Azonban a szövegnek egy helyen lectio variansa van. Az 1046. évben a krónika V5 kézirata szerint az ország előkelői a hatalmat „az ő Istvánjuk nemzetségének (generi sui Stephani)" akarták visszaadni.15 Ez a változat arra a lehetőségre irányítja a figyelmet, hogy István sanctus jelzői kanonizálása utáni betoldások, s a V5 kódex a mondott helyen még eredeti, korai szövegváltozatot őrzött meg. Ez a krónikás így tudósít Péter uralmáról: „... Magyarország nemeseit megvetette (aspernabatur) német őrjöngéssel (Teutonico furore) tombolva ... kevély szemmel és ki nem elégíthető szívvel falta e föld javait a németekkel (Teutonicis), akik vadállatok dühével üvöltenek, s az olaszokkal (Latinis), akik fecskék locsogásával csicseregnek, az erősségeket, őrhelyeket és várakat (munitiones, praesidia et castella) németeknek és olaszoknak adta át, hogy őrizzék ... A király azt mondta: Amíg csak egészséges leszek, valamennyi bírót, a legnagyobbakat és tekintélyeseket éppúgy, mint az alsóbbakat (pedaneos), a tíz- és száznagyokat, valamint falusi bírákat (villicos), minden vezető embert és hivatalviselőt is a németekből fogom tisztségére emelni, az ország földjét hospesekkel töltöm tele, és egészében németek hatalmába adom. Azt is kijelentette: Hungaria neve az angariaból (adóteher) származik, meg kell hát őket 'angariázni'..."16 Összevetve nyelvi-terminológiai szempontból a szöveget kétségtelenül all. századból és a 12. század elejéről valókkal, a furor Teutonicushoz hasonló jelentésű rabies regni Teutonici feltűnik az 1080-as években, épp úgy, mint ahogyan dokumentálható ekkoriban a iudex pedaneus használata és a villicus kinevezésével való példálódzás.17 Az idegen nyelv megvetésére Cosmas munkája hoz fel csatta-13 Annales Altahenses 37. SRH I. 333. 14 Gerics-Ladányi 1996. 104. 15 SRH I. 336. d'j. 16 SRH I. 323-324. 17 Gerics-Ladányi 1996. 105. és 109-110. - A Teutonicus népnév magyarországi előfordulása Guden 1080 körüli adománylevelében: Szentpétery 1927. 42-43.
