Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József- Ladányi Erzsébet: Honi néptudat Közép-Európa 11. századi történeti eseményeiben II/377

HONI NÉPTUDAT KÖZÉPEURÓPA 11. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN 379 német gens-ek, törzsek közti különbségek megszüntetésére vagy áthidalására. A törzsek — legfőként vezető rétegük — féltékenyen őrködtek ősinek tudott külön, saját joguk sértetlenségén. Az 1085. körül meghalt Hersfeldi Lampert feljegyzése szerint 1074-ben a szászok követelték IV Henriktől: „... adja vissza kinek-kinek erőhatalommal vagy hazug okkal elragadott atyai örökségét ... hogy engedje sértetlenül érvényesülni és hatályban maradni gens-üknek szabadságát, és az ősidőktől fogva megállapított törvényes rendelkezéseket (libertatem genti suae et légitima a primis temporibus statuta); ha pedig nem, akkor esküvel kötelezték magukat, hogy ... fáradhatatlanul harcolni fognak szabadságukért, törvényeikért és a hazáért (pro libertate, pro legibus et pro patria sua". Ekkor „a törzs közügye (publica gentis causa)" forgott kockán.5 Lampert a szász felkelés 1073. évi kitörését így örökítette meg: (IV Henrik) „Szászország és Türingia hegyeit és dombjait igen megerősített várakkal rakta meg és őrséget helyezett oda. Mivel pedig az ellátáshoz szükséges dolgok éppen nem voltak bővében, megengedte, hogy a szomszédos falvakból és szántóföldekről ellenség módjára zsákmányoljanak és a környéken élőket a várak megerődítésére, a ráfordítandók bőséges összehordására, s őket magukat szolgakézzel való verejtékes munkára kényszerítsék... Egyebekben, amint az elterjedt hír később tartotta, (Henrik) ... hadat akart vezetni és írmagjukig kipusztítva a szászokat, helyükre a sváb törzset (gens) telepíteni. Neki ugyanis ez volt a legkedvesebb törzs, s legtöbbjüket, már akik ismeretlen és szinte semmiféle előkelő őstől nem eredtek, a legnagyobb tisztségekkel tüntette ki, elsőkké tette palotájában, s az ő kedvük szerint intéztetett az ország minden ügye. Ez őt (a királyt) szerfelett gyűlöletessé és gyűlöltté tette a fejedelmek szemében, és legtöbbjük nem tűrvén a dolog méltatlanságát, teljesen távol maradt a (királyi) palotától, ha csak szükséges kényszerű válaszadás céljából oda nem rendelték ... Seregének a hadjáratra az egybegyülekezést augusztus 22-re tűzte ki. Ez a várakozás mindenkit felcsigázott és figyelmüket lekötötte, maga pedig a szokottnál is vadabbul és ádázabbul járt el, háttérbe szorította a fejedelmeket; maga körül állandóan csak svábokat tartott, közülük válogatta bizalmasait, közülük magán- és államügyeinek intézőit (tarn familiarium quam puplicorum negociorum procuratores). Akkoriban gyakran használt olyan kifejezést, hogy minden szász szolgai rendű (servilis conditionis), néhányukat pedig követeket küldve oda, azért szidalmazott, (hogy szavával éljek), amiért születési állapotuk szerint neki szolga módjára nem szolgálnak (sibi iuxta condicionem natalium suorum ... serviliter non servirent), sem jövedelmeik után nem teljesítenek neki kincstári szolgáltatásokat. Akik a királyi felség állítólagos megsértői gyanánt ellenkeztek vele, azokat megfenyegette, hogy a birodalom minden erejével üldözi és az országból kiűzi őket. Ezekből és efféle jelekből Szászország princepsei észlelték a vészt, amely szinte a nyakukon volt, s nyomban erősen felindulva a veszélyes válsághelyzeten, gyakran tartottak titkos összejöveteleket, s kölcsönösen buzdították egymást, hogy tanácskozzanak a közjóról (in medium consulere), mit is kellene tenni. Mindenkinek egy volt a szándéka és ugyanaz az akarata, s ezt kölcsönös esküt téve és 5 Kern 1914. 198.