Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Gerics József- Ladányi Erzsébet: Honi néptudat Közép-Európa 11. századi történeti eseményeiben II/377
378 GERICS JÓZSEF - LADÁNYI ERZSÉBET 1068-ban Vratiszlav herceg saját fivére, Jaromir helyett, testvéreinek cselszövényeitől tartva Lanczo nevű, szász nemesi származású káplánját, „szerfelett tudós (admodum litteratus)" embert szándékozott prágai püspökké tenni. Terve ellen Koyata palatínus comes a krónikás szerint éles hangú beszédben tiltakozott: ,,... ha neked (herceg) kedved ellenére van testvéred (püspöksége), miért veszed semmibe a mieink (nostratum) egyáltalán nem alávaló papságát, hiszen épp oly ékes a tudományban, mint ez a német. 0, ha annyi püspökséged volna, ahány püspökségre méltó ez országban született (hac in terra progenitos) klerikust látsz! Vajon azt gondolod, hogy az idegenben született (alienigena) jobban szeret minket és inkább akarja az ország javát, mint aki itt született (indigena)? Az emberi természet már csak olyan, hogy minden egyes ember, bárhol van is a világon, nemcsak hogy jobban szereti a saját gens-ét, mint az idegent (plus suam quam alienam), hanem ha megtehetné, még az idegen folyókat is hazájába (in pátriám) térítené. Azt akarjuk tehát inkább, azt akarjuk, hogy a kutya farka, vagy a szamár ganaja kerüljön a szent főpapi székbe, semmint Lanczo. Volt esze boldog emlékű fivérednek, Zpitigneu-nek, aki égyetlen nap alatt zavarta el az összes németet ebből az országból (hac de terra). El még Henrik, a római császár és éljen is! Te az ő helyébe tolod fel magad, amikor hatalmát bitorolva, ennek a kiéhezett kutyának adod a pásztorbotot és a püspöki gyűrűt; bizonyos, hogy ezt sem te, sem a te püspököd nem viszi el szárazon, ha él Koyata, Wsebor fia."2 Cosmas egy 102 l-re keltezett mondaszerű leányrablás történeténél arról is számot ad, mi volt a csehek szerint róluk és nyelvükről a németek véleménye. Elbeszélése szerint a szerelemre lobbant Bracizlaus herceg bizonyos volt abban, hogy kikosarazzák, ha feleségül kéri Ottó német gróf leányát (valójában nőtestvérét) Juditot. Ezért a leányt elrabolva vette feleségül: „inkább férfihoz méltóan akart cselekedni, mint könyörögve nyakát meghajtani. Megfontolta ui. a németek velük született gőgjét (innatam Teutonicis superbiam), s hogy dölyfös felfuvalkodottságukban megvetik a szlávokat és nyelvüket."3 Ez az elbeszélés a cseheknek a németekre és a németeknek a csehekre, sőt általában a szlávokra vonatkozó felfogását legalább Cosmas idején (t 1125), a 11-12. század fordulóján megbízhatóan örökíti át az utókorra. A németek Zpitigneu herceg által való kiűzését, amelyre Koyata hivatkozott, Cosmas az 1055. év eseményeként írja le: „... Az első napon amikor trónjára ült, nagy, csodálatos és minden évszázad számára nevezetes emléket hagyott magának, mert megparancsolta, hogy aki csak a német gens-ből való, ha gazdag, ha szegény, ha peregrinus, három napon belül valamennyi távolíttassék el Csehországból, sőt azt sem tűrte, hogy szülőanyja ott maradjon ... Ottónak Judit nevű leánya ,..".4 Az előadás szerint tehát az a Judit osztozott itt az elűzött németek sorsában, akit 1021-ben a cseh herceg rabolt el feleségül. A „teuton" gyűjtőnéven emlegetett németek és a csehek, sőt általánosságban a szlávok közt Cosmas művében pontos kritériumnak látszik a nyelv. Am a közös nyelv önmagában — legalább Németországban — nem bizonyult elegendőnek a 2 Cosmas 114-116. 3 Cosmas 73. 4 Cosmas 103-104.
