Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József- Ladányi Erzsébet: Honi néptudat Közép-Európa 11. századi történeti eseményeiben II/377

Gerics József - Ladányi Erzsébet HONI NÉPTUDAT KÖZÉP-EURÓPA 11. SZÁZADI TÖRTÉNETI ESEMÉNYEIBEN Érdekes papszentelés volt 1099. június 11-én Esztergomban. Szeraphin érsek ui. ekkor szentelte áldozópappá Hermann diakónust, II. Bracislaus cseh herceg káplánját, bunzlaui prépostot, akit mint választott prágai püspököt a cseh herceg kérésére IV Henrik császár már előbb felruházott a pásztorbottal és a gyűrűvel. Vele egyidőben szentelte Szeraphin áldozópappá a már házasember Cos­mast, a történetírót. A szentelést Cosmas előadása szerint a herceg és Kálmán király baráti találkozója előzte meg május 29-én Morvaországban a hluki mezőn, s a cseh herceg itt kérte fel választott püspökének áldozópappá szentelésére az esztergomi érseket (suum electum ... committit ... archiepiscopo ... ordinandum). A Cosmas krónikájában megörökített történet fontos bizonyítéka all. szá­zad végén fennállott cseh - magyar politikai, s az ezeknél sokkal szorosabb egyházi és szellemi kapcsolatoknak, és éles világot vet Kálmán és a gregorianizmus viszo­nyára, legalább a király uralmának elején. Tanulságosak azok a körülmények, amelyek közt a krónikás szerint Her­mannt püspökké tették. Püspökké emelését a herceg sógora, Wigbert javasolta, Hermann jó tulajdonságai közül különösen hangsúlyozva azt, „ami a klerikusban az első erény, hogy ti. kiváltképpen tudós (que prima est in clerico virtus, adprime litteratus)". Ellene csak az volt felhozható, hogy jövevény (hospes). Ám a herceg ezt éppen Hermann javára értékelte: „Ha hospes, még nagyobb javára van az egyháznak; atyafisága nem fogja kizsarolni, nem nyomasztja a gyermekeiről való gondoskodás s rokonainak hada sem foszthatja ki, bármije is lesz akárhonnan, az mind jegyeséé és anyjáé lesz, az egyházé". Hermannt azután a herceg rendelke­zésére összehívott gyűlésen — a saját akarata ellenére — a papság és a nép dicsérő egyetértésével püspöki utóddá teszik. (Ezzel eleget tettek a kánoni választás VII. Gergely előtti követelményének.) Ezután következett a császári invesztitúra, majd az esztergomi érsek általi áldozópappá szentelés, majd pedig 1100-ban Mainzban a püspökszentelés. Ezt, mivel Prága a mainzi egyháztartományhoz tartozott, az ottani érseknek kellett volna végeznie. Azonban ő, mivel szimonia hírébe keve­redett, éppen távol volt székhelyétől. Ezért végül a császár parancsára Róbert faenzai bíboros püspök, Wibert ravennai ellenpápa apocrisiariusa szentelte püs­pökké, aki történetesen akkor Mainzban tartózkodott.1 Figyelemre méltó, hogy az egyik korábbi herceg püspökségre szánt klerikusának külföldi eredete, hospes mivolta egészen más indulatokat ébresztett. 1 Cosmas 167-171. Pauler 1899. I. 189. Makk 1993. 125

Next

/
Thumbnails
Contents