Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Varga János: Utolsó kísérlet a román-magyar megegyezésre 1849 nyarán I/33
Varga János UTOLSÓ KÍSÉRLET A ROMÁN-MAGYAR MEGEGYEZÉSRE 1849 NYARÁN A pesti hadbíróság 1850. július 6-án, nyolc tagjának egyhangú szavazatával, javai elkobzásán kívül, kötél általi halálra ítélte Eftimie Murgut, a 48-49-es magyar országgyűlés egyik Krassó megyei román képviselőjét. Azt a Murgut, aki, mint felségárulás vádjával letartóztatott politikai fogoly, a forradalmi változások folytán nyerte vissza 1848 áprilisában szabadságát. A bíróság többek közt azzal indokolta döntését, hogy a vádlott, Szemere miniszterelnök felszólítására, még 1849 augusztusában is megkísérelte a lázadó kormány és az erdélyi románok összebékítését, e célból Bem felkelőtábornokkal egyetértésben járt el, ez által pedig felségárulás részesévé vált. Miféle tevékenység állt az ítéletnek a lényeget illetően egyébként igaz megállapítása mögött?1 Hodossy Miklós bihari alispán félreértette Szemerének egy június 30-án kelt utasítását, amely teljes és oly hatalommal ruházta fel őt, hogy a haza érdekében „rendkívüli eszközöket" is igénybe vehessen.2 A felhatalmazás csak a népfelkelés ügyében teendő intézkedések megtételére vonatkozott. Hodossy mégis ennek alapján hívta meg július 16-án, kormánybiztossá kinevezését követően3 azonnal, a román-magyar megállapodás céljából Iancut azzal az ígérettel, hogy „amit mi ketten elvégzendünk, nem rontja el azt senki". Levelének kézbesítésére azonban egy Iuon Pule§el nevű, román származású rézbányai bányász személyében csak július 23-án akadt vállalkozó. Pule§el Topánfalvárói július 28-án este tért vissza Vaskohra Iancu azon szóbeli válaszával, hogy „ami volt, elmúlt (tse ο foszt ο trekul)".4 1 Murgu hadbírósági perének valamennyi irata a Hadtörténelmi Levéltár K. und K. Kriegsgericht zu Pest c. irategyüttesének Tagebuch 1851:657. számú jelzete (a továbbiakban KKKG) alatt található. Közülük többet már Sebes Dénes (Két Magyarország, Bp., é. n.), Kovács Endre (Bem József, Bp., 1954) és Deák Imre: Bem utolsó esztendeje (A Székelység, 1934 május) is hasznosított. 2 A miniszterelnök az alábbiakat írta: „Ön teljes hatalommal intézkedik, s mindenáron eszközli, hogy aminek fennakadnia nem szabad, fenn ne akadjon. Mindent kifejez e szó: teljes hatalom. S ön érti ezt." (Kiemelés Szemerétől) - A levél fogalmazványa: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), Belügyminisztérium, Elnöki iratok, 1849:390. 3 Thurzó János bihari másodalispánnak Szemeréhez intézett jelentése szerint Hodossy a kinevezést július 16-án kapta képhez. Ld. uo. 1849:607. 4 Hodossy többek közt a következőket írta Iancunak: „Lehetetlen, hogy költsönös bajainkat az egek is meg ne elégelték volna... Mutass ki helyet és jöjj oda személyesen magad s végezzünk úgy, hogy megállapodásunkon az egész emberiség örvendezzen." A kormánybiztos Ivan Pop belényesi ortodox esperes javaslatára a nagyváradi Mezei Lászlót bízta meg, hogy felhívását vigye el Topánfalvára láncúhoz. Egyúttal megkérte Popot, hogy ő is küldjön Iancunak egy megbékélésre szólító levelet. A Mezeinek adott útlevélben Hodossy egyértelműen szögezte le, hogy lépésére Szemerének „rendkívüli eszközök" alkalmazására is felhatalmazást adó rendelete bátorította fel. Mezei azonban, mivel hasztalan keresett Rézbánya környékén olyasvalakit, aki hajlandó lett volna bekísérni őt az Erchegységbe, egymagában nem érzett kedvet a havasi kirándulásra. Ezért a rábízott — egyébként
