Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301
ERNUSZT ZSIGMOND PÉCSI PÜSPÖK REJTÉLYES HALÁLA... 353 volt szükség a peres felek családjainak ismertetésére. Ha nem is válaszolható meg a nagy per összes kérdőjele, úgy vélem, azért sok minden világosabbá vált, emellett más, országos érvényű tanulságok is levonhatók. A perrel kapcsolatban eddig is nyilvánvaló volt, hogy tényleg volt sikkasztás, és nem zárható ki az sem, miszerint Ernuszt Zsigmondot megfojtották, az 1 300 000 forintos összeg azonban nyilvánvalóan túl magas. Igaz, ebbe bele foglalták a készpénzen kívül a drága ingóságokat, valamint az elveszett uradalmak értékét, különösen a munkácsiét. így sem jön ki azonban az összeg, legfeljebb annak a tizede, esetleg annál kissé több. Arra a kérdésre, hogy a két fő bűntárs, Gyulai és Szerecsen esetében lehet-e feltűnő gazdagodást kimutatni, sem lehet egyértelmű választ adni. Különösen Gyulai János esetében valóban megfigyelhettünk uradalmak szerzését, bár e tevékenységét már megkezdte a bűntény előtt. Ennek ellenére túl sokat szerzett, azaz az elsikkasztott vagyon egy részét minden bizonnyal birtokvásárlásba fektette.42 4 Látszólag ellentétes ezzel Szerecsen Lajos példája: nem szerzett több birtokot, mint amennyit más okokkal is megmagyarázhatott, pl. a csobánkahegyi szőlőhegy eladásával. Szinte azt is mondhatnánk, hogy a volt alországbíró óvakodott vagyonával kérkedni. Amennyiben az Ernuszttól megszerzett pénzt ősei példájára nem üzletbe fektette — ami valószínűtlen — akkor azt bizonyára otthon őrizte, hogy csak akkor adja elő, amikor már lecsillapodtak a kedélyek. Mással, mint ezzel a pénzzel, azonban nehéz lenne magyarázni fia pénzverői vállalkozását, valamint azt, hogy közel 2000 katonát tudott felfogadni, akiket nyilván a mohácsi csata után is foglalkoztatott. Tolnában és Baranyában haláláig ő volt az úr, amit katonaság nélkül nem érhette volna el. így mindkét társtettes esetében kimutatható vagyonnövekedés, ami alátámasztja azokat az adatokat, amelyeket a per lefolyásával kapcsolatban már idéztem. A két család története azonban másra is magyarázattal szolgál. Látszólag megmagyarázhatatlan volt, hogy miért indította meg olyan későn Ernuszt II. János a pert. Ha azonban a két család kapcsolatait tekintjük, késlekedése rögtön érthetővé válik. Először is Ernuszt Zsigmond halála idején az egyik későbbi alperes, Szerecsen Lajos volt az alországbíró, akinek az oldalán bizonyára kiálltak volna a királyi kúria jogászai, köztük Werbőczy, aki nyilvánvaló jó viszonyban állt főnökével. A Gyulai-Szerecsen rokonság egy része — köztük Szerecsen Lajos bátyja, György — a királyi tanács köznemesi ülnökei közé tartozott, azaz a megyei nemesség vezetőinek számítottak. A Szerecsen-család házasságai a bárókhoz is kapcsolatot teremtett számukra. Szerecsen György halála ugyan véget vetett a Podmaniczky-kapcsolatnak, Gyulai János azonban a trakostyáni ügyben 700 forintot fizetvén Podmaniczky Jánosnak, elvonta Ernuszt támogatásától. Mind említettem, az ügyben kissé különös szerepet játszott Szatmári György kancellár, aki Ernuszt Zsigmond utóda lett Pécsett. Szorosan véve a „cui prodest" elve alapján még az sem zárható ki, hogy valami része lett volna a bűnügyben, az minden esetre különös, hogy ő is kinevezte Gyulai Jánost baranyai alispánnak. 424 A birtokvásárlásokon kívül kölcsönre is adtak ki pénzt. Török Imre nándorfehérvári bán — korábban Gyulai Jánossal együtt Corvin János familiárisa — 1515-ös végrendelete szerint Gyulai Jánosnak 300, Gyulai Gergelynek pedig 1100 vagy 1200 forinttal tartozott. Bessenyei József, Enyingi Török Bálint, Bp. 1994, 3.
