Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301

ERNUSZT ZSIGMOND PÉCSI PÜSPÖK REJTÉLYES HALÁLA... 309 rint az ügy 1 300 000 Ft értékű hagyaték eltulajdonítása, valamint Ernuszt Zsigmond végrendelete meghamisítása ügyében folyt.3

1 Az ügyre vonatkozó legtöbb adattal azonban Gyulai János és Mesztegnyői Szerecsen Lajosnak a pápához benyújtott, és a fellebbezés alapján a római szentszéknél folyó tárgyalással kapcsolatos keltezetlen beadványa szolgál. Sajnos, a hosszú oklevél Budapesten található fotókópiája nehezen olvasható, a lényeg mégis kivehető. Gyulaiék először Csáktornyai Ernuszt, másként Hampó János vádját foglalták össze. Ε szerint az alperesek a püspök várnagyai és tiszttartói voltak, és kapzsiságtól vezérelve Zsigmondot megvetendő módon meggyilkolták (nequiter interemissent), ill. a gyilkossághoz segítséget és tanácsot nyújtottak, továbbá meghamisították a végrendeletét. A püspök kezén voltak osztatlanul a testvérek atyai és anyai örökölt javai (bona ex successione paterna et materna), továbbá nagy mennyiségű pénzzé vert és ki nem vert arany és ezüst (auri, argenti monetati et non monetati), gyöngyök, ékkövek, ékszerek és ingóságok (gemmas, lapides preciosas, iocalia et mobilia). Ezek értéke Ernuszt János szerint 1 300 000 magyar forint körüli összegre (citra vei circa) rúg. Mindezt az alperesek eltulajdonították. Bakócz Tamás bíboros pápai legátus Chesius András zágrábi kanonokra bízta az ügyet, aki ítéletet is hozott. Bizonyítottnak vette az Ernuszt Jánost illető bátyjával Zsigmonddal közösen osztatlanul birtokolt atyai és anyai javak, valamint ingóságok eltulajdonítását — kiemelve a besztercebányai rézbányák és a munkácsi vár jövedelmét —, a végrendelet meghamisítását, és említette az erőszakos halál hírét is (famam violenti mortis). Az alperesek előadták, hogy veszélyes számukra a római kúriában a per, ezek költségeinek fedezése, továbbá egyikük ágyban fekvő beteg, a másikukat lábszára gyengesége miatt székben hordozzák. (Cum a pluribus annis alter eorum iacuerat et iaceat in lecto, alter vero propter impotentiam tibiarum portatus fuit et portetur in sede.) Sajnos, a nehezen olvasható szövegből nem vehető ki, hogy Gyulaiék végül is mit akartak elérni, de az sem állapítható meg, hogy Chesius pontosan milyen ítéletet hozott.32

Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy — a Chesius-féle ítéletlevél összefoglalásából — hiányzik az összegszerű felsorolás, viszont — kétszer is — kiemeli a korábbi iratokban nem szereplő besztercebányai bánya-és munkácsi váruradalmi bevételek eltulajdonítását. Bizonyára ennek lehetett a következménye, hogy az ítélettel a felperes sem volt megelégedve, és — nyilván csak most —, ő is a pápához fordult, és benyújtotta fellebbezését. Ezzel újra kezdődött minden, közben azonban történt még valami. Csázmai Márton, a csázmai káptalan őrkanonokja — az ügy bírája a csázmai prépost volt! — 1519. február 14-én Budán, saját kezűleg írt, és pecsétjével ellátott oklevelében nyugtatta Ernuszt Jánost arról a pénzösszegről, amelyet az familiá-31

Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis, IV k. közrebocsátja Lukcsics József, Bp. 1907, 253-256. Megjegyzem, hogy a kiadás Gyulai nevét Chybla, sőt Bybla formában adja, amiből a fejregeszta tévesen Csilkói Jánost csinált. Bonis György, Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyarországon, gondozta és szerkesztette Balogh Elemér, (Jogtörténeti Tár I (1. k.) Bp. 1977, 4210. sz. rejtélyes módon az oklevélről készített regesztában a fejregeszta semmivel sem indokolható Csilkói nevet vette át. 32

Df. 232 032.