Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301
ERNUSZT ZSIGMOND PÉCSI PÜSPÖK REJTÉLYES HALÁLA... 307 személyében egy tekintélyes, mind a délvidéki, mind kincstári ügyekben járatos diplomatát.2 2 Csakhogy ez biztosan nem volt a rendek érdeke. A Werbőczy irányította személynöki bíróság valóban meg is kezdte az eljárást — nyilván csak nagy jogászunk kinevezése után —-, de csak annyit tudunk, hogy kiadtak idézéseket, készítettek tanúvallatásokat, a tárgyalást pedig —jó magyar bírósági szokás szerint — mindig elhalasztották. Végül a Szent Jakab-napi „brevia iudicia"-ra tűzték ki az ügy elbírálását, mégpedig 1517. augusztus 18-ára, azzal, hogy azon Tamás bíboros legátus, a főpapok, bárók és ítélőmesterek fognak ítéletet hozni. (Bakócz névszerinti említése arra utal, hogy ezt a hagyatéki pert a „causae mixti fori", a vegyes hatósági perek közé tartozónak tekintették,23 így szükségesnek tartották a prímás, mint legátus jelenlétét.) Miután mindezt leírta, egy 1517. szeptember 9-én II. Lajos nevében, de a személynöki iroda, tehát Werbőczy által kiállított oklevél meglepő kijelentést tett. Mivel az országot érintő számos súlyos, sőt veszélyes ügy merült fel, különösen a törökök és a végvárak részéről, ezért a király sem most, sem később nem tud a perrel a főpapokkal, bárókkal, ítélőmesterekkel, és a királyi ítélőszék esküdt ülnökeivel közösen foglalkozni. Ezért, továbbá mert az ügy tárgya lelki, és így az egyházi bíróság elé tartozónak látszik (causa ipsa spirituális esse et ad forum ecclesiasticum pertinere videbatur), azonnal átteszi Tamás bíboros legátus és annak auditora bíróságához. Ehhez a felek jelenlevő ügyvédei nemcsak hozzájárultak, hanem az átküldést kérték is.24 Kérem a nyájas olvasót, hogyha eddig jutott a szövegben, ne csóválja a fejét, ne szisszenjen fel, én ezt már megtettem az oklevél elolvasása után. Az gyakori volt a késő középkori bíróságoknál, hogy különösen kényes ügyeket azért halasztgattak, mert kevés főpap vagy báró volt jelen, vagy a király, ill. a nagybíró nem ért rá. (Az más kérdés, hogy esetleg ugyanaznap más ügyben nem volt semmi akadálya az ítéletnek.) Azt is láttuk, hogy 1514-ben Gyulaiék tettek panaszt, mert hasonló indokkal halasztotta el a tanács számadásaik felülvizsgálatát. Arra azonban én nem találtam példát, hogy a bíróság kijelentse, miszerint sohasem lesz ideje foglalkozni egy perrel! Az átterelő parancs másik indoka ellenben már tökéletesen jogos: az ügy a szentszéki bíróság hatáskörébe tartozik, legfeljebb a „causa mixta" jellegről lehetett volna vitatkozni. (Ez utóbbinak a legjobban az 1516. június 16-i oklevélben kirendelt vegyes bizottság felelt volna meg.) Megint visszajutunk Werbőczyhez, aki mái· 1513-1514-ben nem egészen egyértelműen 22 1485-ben királyi aulicusként Sopron város kényszerkölcsönét intézi. Házi Jenő, Sopron szabad királyi város története, 1/6. k. Sopron 1928, 30-31. - 1487-ben ugyancsak aulicusként Franciaországban járt követként. Kubinyi, Matthias Corvinus i. m. 79. 138. j. - 1492-ben Szlavónia nemesei közt vett részt az országgyűlésen. Friedrich Firnhaber, Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526, Klny. az Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellenböl, 1849, 138. - 1501-1504. közt zenggi kapitány volt, ebben az időben és egészen 1515-ig többször járt követségben Velencében. Fraknói Vilmos, Lónyay Albert velencei követsége 1501-1515, in: Magyar Történelmi Tár 22 (1877) 10-44. - Szlavóniai birtokaira: Josip Adamcek - Ivan Kampus, Popisi i obracuni poreza u Hrvatskoj u XV i XVI stoljecu, (Izvori za hrvatsku povijest 3.) Zagreb 1976, 4, 8, 9, 11, 31, 99. Utoljára 1517-ben fordul elő. 23 Bónis György - Varga Endre - Degré Alajos, A magyar bírósági szervezet és perjog története, Zalaegerszeg 1996, 30. 24 Df. 232 474.
