Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén) II/301
306 KUBINYI ANDRÁS Ez természetesen feltevés, bár más lehetőség sem zárható ki. Az ifjabb Ernuszt János ugyanis — szemben apjával és bátyjával — igen mérsékelt szellemi tehetséggel rendelkezett, ahogy azt még látni fogjuk. Közben Ernuszt végül mégis rászánta magát a per tényleges megindítására. Gyulai János és Mesztegnyői Szerecsen Lajos alperesek ellen a néhai Zsigmond püspök „megfojtásának híre, valamint végrendelete és vagyona" (pretextu fame suffocationis ac testamenti rerumque) címén18 indította a pert Bakócz Tamás bíboros-prímás és pápai legátus törvényszéke előtt. Most már előjött a gyilkosság, mégpedig pontosan meghatározva, a megfojtás vádja. Érdekes, hogy ezt nem állította nyíltan, hiszen csak a szóbeszédről, a ,,fama"-ról szól a vád. Feltehetően megmagyarázták ügyvédei Ernusztnak, hogy amennyiben nem tudja igazolni a gyilkosságot, ő is bajba kerülhet hamis vád miatt. A szóbeszédre való hivatkozás azonban lehetővé tette ennek a vádnak a tárgyalásba vonását is. Nem pihentek azonban az ellenfelek sem. Az 1516. évi Szent György-napi országgyűlésen — az elsőn II. Lajos uralkodása idején — az „országlakosok egyeteme" (universitatis regnicolarum) kérésére, amelyet Gyulai János és Szerecsen Lajos érdekében nyújtottak be, a pert áttették a királyi jelenlét elé.1 9 Bár a magában álló „praesentis" szóval az országbírót értették, valóságban ebben az esetben ez a személyes jelenlét bíróságát jelentette, amelyet legkésőbb augusztus elejétől már Werbőczy István irányított személynökként.2 0 Nagy jogászunk tehát újra hozzájutott az Ernuszt kontra Gyulai-Szerecsen-perhez, és ez újra ellentmondó intézkedésekhez vezetett. Úgy látszik ugyanis, hogy a királyi tanácsban ülő főpapok és főurak eleinte nem voltak hajlandók tudomásul venni a rendek igényét az ügy egyházitól világi bíróság elé áttereléséről, és más megoldással kísérleteztek. 1516. június 16-án „commissio propria Regie Maiestatis de consilio" (a királyi felség saját parancsa a tanácsból) kancelláriai jelzettel az uralkodó valamennyi egyházi és világi személy számára pátenst bocsátott ki. Ε szerint Bakócz Tamás esztergomi bíboros és pápai legátus ítélőszéke tárgyalja az Ernuszt János által Gyulai János és Szerecsen Lajos ellen a néhai Zsigmond pécsi püspök megfojtása híre, végrendelete és javai tárgyában folytatott pert, amelynek elintézésére tanúkra van szükség. A tanúkat egy bizottság hallgatja ki, amelyben a legátus részéről (Chesius) András kánonjogi doktor, csázmai prépost és legátusi ügyhallgató, valamint Vitéz Mihály veszprémi főesperes a biztosok, a királyt pedig Ellyevölgyi János nádori, Henczelffy István országbírói és szlavóniai, valamint Bolyári Albert személynöki ítélőmester közül az, aki ráér, továbbá Lónyai Albert mint királyi ember képviselik. Felkérésre a címzett egyházi és világi személyek (gyakorlatilag mindenki, akit erre felszólítanak) kötelesek tanúvallomást tenni a mondott királyi és legátusi biztosok előtt.21 A királyi tanács tehát először nem volt hajlandó az országgyűlés átterelő kívánságát végrehajtani, hanem a legátusi bíróság illetékességét sértetlenül hagyva bevonta kissé szokatlan módon egyrészt a kúria jogászait, másrészt Lónyai 18 Df. 232 444. 19 Df. 232 316. 20 Bónis György, Jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Bp. 1971, 339. 21 Df. 232 444.
