Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 299 II. András trónra kei-ült, gyorsuló ütemben látott hozzá újabb elörökítésekhez a hatalmi elit és a jövevények (idegenek) számára; az adományok igazán nagy méretekben, de gyakran ötletszerűen, ellenőrizetlenül az 1208-1217 közti évtizedben folytak. Ezt az elődei gyakorlatával szakító, tudatosan bevezetett politikát maga András nevezte „új intézkedéseknek", és ennek célját a királyi javak mind nagyobb hányadának szétosztásában („általános osztozkodás") jelölte meg. Az eladományozott ingatlanok feltételek és ellenszolgáltatások nélküli örökadományok voltak, és hozzájárultak ahhoz, hogy a főemberek birtokai egyetlen tömbben fekvő nagy birtoktestekké táguljanak. A király számára elvesző, korábban birtokairól befolyt természetbeni (ún. domaniális) jövedelmek pótlására pénzbeli adókat vezetett be, és francia mintára átalakította a királyi udvart, új pénzügyi apparátust hozott létre. Bevételekhez az őt királyként megillető (ún. regále) jövedelmekből próbált jutni. Ezt II. András azért tehette meg, mert éles szemmel észrevette, hogy az országban előrehaladtak az árutermelés viszonyai, felesleg képződött, és fejlődtek a pénzviszonyok. Ugyanakkor azonban — és ebben tévedett — ezek még nem értek el arra a szintre, hogy a kieső jövedelmeket pótolhatták volna. Az „új intézkedéseket" tehát gazdasági veszély is fenyegette, amelyhez politikai válság társult, az új királyi politikának hathatós belső ellenzéke támadt. Az 1217. évi szentföldi hadjáratot követően néhány évig András szüneteltette a nagymérvű adományokat, de 1220 után felújította azokat. 1225-ben pápai rendelkezés e politika abbahagyására intette, s ennek hatására az „új intézkedésekben" néhány évre ismét szünet következett. 1228-ban egyszerre kezdte el II. András az újabb jelentős adományokat, illetve fia, Béla a korábbi királyok által elidegenített ingatlanok visszavételét. Béla restaurációs politikája fulladt ki előbb, ő 1231-ben azt feladni kényszerült, míg II. András egészen haláláig folytatta a királyi (főleg vár-) javak idegen kézre adását, bár 1220 után annak üteme valamivel alatta maradt az 1208-1217 között megfigyelhető lendületnek. II. , András halálával az „új intézkedések" politikájának egy csapásra vége szakadt, az őt trónon követő fia, IV Béla király nekilátott az újabb, a korábbinál sokkal radikálisabb 1 birtokvisszavételeknek. Gyula Kristó L'étude embrasse l'évolution de la politique possessoire des rois hongrois pendant le demi-siècle des années 1180-1235. Elle se base surtout sur des chartes de donation délivrées par le souverain, ainsi que leurs raisonnements de principe (arenga). Une mesure plus élevée de la donation des biens royaux commenait dans la deuxième partie du règne de Béla III (1172-1196). Au début les hommes de la cour du rang inférieur ont obtenu des donations étant proche au roi, un peu plus tard l'aristocratie aussi. Après le décès de Béla III, son fils cadet, André — le futur roi André II — continuait cette pratique. Il ne cachait point son but d'avoir ainsi des fidèles de qui il avait besoin lors des luttes menues contre son frère, le roi Emeric (1196-1204). Emeric, de son côté, ne commenait à délivrer des donations de grande mesures qu'assez trad, plusieurs années après la montée au trône, car il devait aussi avantager son parti. Lorsque André monta au trône (1205-1235), ayant un caractère inconsidéré, il se mettait d'une faon intensifiée au donations des biens à l'élite du pouvoir et aux étrangers venus. Les donations se réalisèrent vraiment en grande mesure, capricieusement et sans contrôle lors de la décennie entre 1208-1217. Cette politique — mise en route consciemment et qui rompait avec la pratique de ses prédeccesseurs — fut intitulée "nouvelles institutions" (novae institutiones) par André-même, il précisa son but dans la "distribution générale" (generalis distri„NOUVELLES INSTITUTIONS" DU ROI ANDRE II (Résumé)