Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
298 KRISTÓ GYULA juttató királyi politika egyik nagy haszonélvezője volt. Az oklevél arengája csak ennek a mozzanatnak az ismeretében érthető meg; eszerint „azokat, amelyeket a királyi bőkezűség (regia liberalitas) jogosan és törvényesen adományoz, és tekintélye megerősít, nemzedékről nemzedékre ki kell bővíteni".254 Az uralkodó tehát úgy gondolta, hogy ha Miklós sokat kapott tőle, Izsáknak még többet kell kapnia. Aba nembeli Demeternek szóló, három-három bihari és újvári várföldre kiterjedő adományát II. András ekként indokolta: „Minthogy méltán és dicséretesen kerül az emberek emlékezetébe az, ahol a szolgálatok teljesítésében érdemeket szerzett híveket érdemeik méltó jutalmától megajándékozóik nem fosztják meg" (condignis meritorum premiis a suis recompensatoribus non priuantur).255 Soproni várföld ugyancsak 1234-ben történt elidegenítése ilyen indoklást kapott: „Jóllehet az őszinte hűség érdeme — aki nem habozik életét az ország hasznáért feláldozni — e világi jutalmakkal nem mérhető össze, mégis hogy az igazság emberi tartozása megfizettessék, illő, hogy a királyi felség e világi jutalmakkal (temporalibus stipendiis) erősítse meg azt".25 6 Hasonló elvi indoklást tartalmaz a király egyik 1235. évi oklevele is, amely komáromi várföld eladományozásáról intézkedett: „Illő, hogy a királyi felség a hűséget méltó ajándékozással (digna remuneracione), méltó jutalmakkal (dignis stipendiis) erősítse meg, hogy az igazság emberi tartozását is megfizesse, és az adományozás példájával (retribucionis exemple) a hívek száma is növekedjék".257 Az elnyert föld határos volt a megadományozott vásárolt földjével, vagyis a juttatás birtoktömb kialakítását szolgálta. II. András vélhetően utolsó okleveleiben mintegy végrendeletet fogalmazott meg az „új intézkedések" során eladományozott ingatlanokkal kapcsolatban: „Azoknak, amelyeket a királyi tekintély, a törvények legfőbbike adományoz vagy megerősít, a jövőben mindig épen és szilárdan meg kell maradniuk".25 8 II. András nem láthatta, vagy talán éppen nagyon is látta, hogy mi fog következni halála után, s ezért fogalmazta meg e jámbor óhajt. Mindenesetre alig hogy örökre lehunyta szemét, a trónon őt követő fia, IV Béla azonnal hozzákezdett apja, valamint nagybátyja, Imre király adományainak — a korábbinál sokkal kiterjedtebb — visszavételéhez.259 Ezzel az „új intézkedések" politikája kényszerű véget ért. Összefoglalóan megállapítható, hogy a királyi birtokok nagyobb mérvű eladományozása III. Béla alatt, uralkodásának második felében vette kezdetét. Kezdetben a királyhoz közel álló, alacsonyabb rangú udvari emberek jutottak adományhoz, majd hamarosan az előkelők is. Ez tekinthető a II. András által bevezetett „új intézkedések" forrásvidékének. III. Béla halála után kisebbik fia, András herceg folytatta e gyakorlatot, nyíltan azzal a céllal, hogy e módon tegyen szert párthívekre, akikre a bátyjával, Imre királlyal való harcaiban volt szüksége. Imre csak viszonylag későn, több évvel trónra lépte után kezdett el nagyobb ütemben királyi ingatlanokat elörökíteni, mert hiszen neki is valamiféle módon kedveznie kellett saját párthívei javára. Amikor az eredendően könnyelmű természetű 254 Bgl. I. 160. (Reg. Arp. 531. szám). 255 W VI. 545. (Reg. Arp. 529. szám). 256 Bgl. I. 159. (Reg. Arp. 528. szám). 257 W VI. 567. (Reg. Arp. 538. szám). 258 Str. I. 310. (Reg. Arp. 539. szám); HO. I. 14. (Reg. Arp. 540. szám). 259 Rákos I.: a 206. jegyzetben i. m. 9-21.
