Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 293 mutat, hogy Béla a megadományozottak hű és igen kiváló szolgálataira tekintette] erősítette meg a birtokokat. Béla — apja megkerülésével — nagyapjához, III. Bélához próbálta csatlakoztatni a maga eljárását: „akarván tisztelni a régiséget (antiquitas), és a nagyapánk által adott és juttatott birtokokat, valamint az állandóságot (stabilitas) semmiben sem akarván kisebbíteni, hogy elődeinknek igaz követői legyünk", továbbá mivel úgy ítélte meg, hogy „nem illik az érdemeket a jutalmaktól megfosztani" (mérita non debent defraudare premio), ezért nagyapja adományát jóváhagyta.223 (Ugyanez a gondolat megtalálható Béla egy másik, szintén 1230. évi diplomájában: nem illő, hogy a megjutalmazás jogos jótéteményétől a hűség kimutatása megfosztassák" /qwia iusto remunerations beneficio fidelitatis exhibicio non debet defraudari],224 ) Béla 1231-ben apja 1230. évi adományát erősítette meg.22 5 Végezetül ugyanebben az évben — tőle szokatlan indoklással — „méltó és nagyobb jutalmazással" (digna etiam remuneratione maiori) Imre király adományát hagyta jóvá.22 G Összesen tehát Béla oklevelei alapján tíz esetben tudjuk megállapítani a felülvizsgálat tárgyát képező adománylevél keltét. (Egy olyan, 1230. évi oklevelünk van Béla királytól, amikor nem derül ki, hogy az általa megerősített II. András-oklevél melyik évből való.22 7 ) Érdekes, hogy csupa olyan esetről van szó, amikor Béla jóváhagyta elődei intézkedését. Ez voltaképpen logikus és elvárható, hiszen azon többi esetben, amikor az általuk tett adományokat Béla visszavette, valószínűleg az adományleveleket is bevonta. így nem tudjuk megmondani, hogy amikor birtokokat vett vissza, mikori adományokat érvénytelenített. Mindamellett gyanítható, hogy a kétféle eredménnyel járó felülvizsgálat között nincs számottevő különbség, hiszen amikor elkezdte azt, és kérte az oklevelek bemutatását, még nem tudta, mi lesz a végeredmény. Ez arra enged következtetni, hogy azon oklevelek, amelyeket Béla saját diplomájával megerősített, évköreikben aligha különbözhettek azoktól az oklevelektől, amikor megtekintésük után birtokvisszavétel lett a vizsgálat vége. A tíz közül egy-egy esetben III. Béla, illetve Imre, a többi nyolc alkalommal pedig II. András volt az adománytevő. Ez önmagában arra mutat, hogy Béla a vizsgálatot kiterjesztette III. Béla idejére is, ami azt sugallja, hogy Béla király nagyapja, III. Béla korában vélte felfedezni a nagyszabású birtokadományok kezdetét. Ez megerősíti azt, amit fentebb megállapítottam arra vonatkozóan, hogy az „új intézkedések" forrásvidéke III. Béla uralkodásának második felében kereshető. Nem mond ennek ellent az sem, hogy Béla király — immár IV Bélaként — 1237-ben akként foglalt állást: abba az állapotba (in eum statum) kívánja visszavezetni az országot, amelyben az előde, Béla király, azaz III. Béla alatt volt.228 Joggal írhatta ezt, hiszen III. Béla időszaka — főleg évtizedek távlatából visszatekintve — a régi, Szent István-i alapvetésen felépülő Magyar Királyság fénykorának tűnt, amelynek alapjait az éppen csak elkezdődött nagy juttatások még valóban nem ásták alá. 223 L. fentebb, 49. jegyzet. 224 HO. VII. 19. (Reg. Arp. 590. szám.) 225 Smic. III. 350. (Reg. Arp. 596. szám.) II. András adományát 1. W XI. 218-219. (Reg. Arp. 467. szám.) 226 L. fentebb, 215. jegyzet. 227 Bgl. I. 123. (Reg. Arp. 593. szám). II. András adományát 1. uo. 459a. szám. 228 Str. I. 322. (Reg. Arp. 626. szám.)
